A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós: Himnusz verse. Gyökér vagy és törzs, teli lomb s gyümölcs, hűs fuvallat vagy s meleg nap érlelő, kötöző gyökér, iramodó vér, vékonyszáru törzs, széllel barátkozó, karom lombja vagy, karomba szaladj, mellem virága, szívemen takaró, ébresztő napom s napos hajnalon lombom gyümölcse, mellettem ébredő, mellettem alvó, szívemre hajló, jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Zsivajgó pálmafán verse. Zsivajgó pálmafán ülnék legszívesebben, didergő földi testben kuporgó égi lélek. Tudós majmok körében ülhetnék fenn a fán és éles hangjuk fényes záporként hullna rám; tanulnám dallamuk és vélük zengenék, csodálkoznék vidáman, hogy orruk és faruk egyforma kék. És óriás nap égne a megszállt fák felett, s szégyenleném magam az […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Van ilyen verse. Cseléd akartam lenni. Van ilyen. Teríteni és leszedni az asztalt. Ahogy az áldozat föllépked és a hóhér lejön a dobogóról. Most az emelvény fokai között betűz a nap, és ugyanaz a nap, mintha senkit se vittek volna fel, ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni és dobogó. Lépcső közé […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Thomas Mann üdvözlése verse. Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” – (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, […] Olvass tovább
Jöjjön Devecsery László: A sárgarigó fészke verse. Sárga ruha, szürke mellény, farka tollán csillan a fény. Szálldos, röppen ágról ágra, felesége hazavárja, hogy a villás ág hegyére fészek legyen már estére! Építgetik, kötögetik, és szálanként fel is teszik: puha tollal bélelgetik. Elpihennek nemsokára, alszanak is hamarjába’. Álmaikban négy fióka: együtt szól a rigó-nóta. Majd, ha […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Harkály verse. Jó napot, jó napot, százesztendős nyárfa! Néked is jó napot, doktor Harkály Márta! Mi a baj, mi a baj, százesztendős nyárfa? Derekam, derekam, ezer féreg rágja! kipkop, kipkop, meg-gyó-gyí-tok min – den – bajt. Jövő nyárra a vén nyárfa újra hajt. Köszönjük, hogy elolvastad Pákolitz István költeményét. Mi a véleményed […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Ha mondod még… verse. A szél a víz a rózsaág öröktől mondja önmagát törvény szerint de legbelül és épp ezért – kötetlenül s mivel önmaga a világ mondja világa igazát ismétlése is mindig új mert öntörvényéből tanul nem is tanul hisz tudja jól ha zizzen csobban rád hajol nem zavarhatja póz vagy […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Veréb verse. Csip csirip, csöpp veréb csipkedi a meggyet; csip csirip, csöpp veréb csípj nekem is egyet; ha nem csípsz, csöpp veréb, csiripelj is egyet, mert amíg csiripelsz, nem csíped a meggyet! Csip csirip, csípek neked meggyet, csip csirip, csip csirip, a legédesebbet; csip csirip, csip csirip, szedd a piros meggyet, csip […] Olvass tovább
Jöjjön Buda Ferenc: Esőt ígér verse. Esőt ígér udvara a holdnak – barátaink hazabandukolnak. Kék éjszaka kúszik föl az égre, ágyát veti félvilág sötétje. Köszönjük, hogy elolvastad Buda Ferenc költeményét. Mi a véleményed a Esőt ígér írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sajnálom szegény fiúkat verse. Szegény fiúk, kiknek hallanotok Csak megvénült könyveinkből lehet, Mit súgnak az éji Szajna-habok. Évezred halt meg, nemcsak ezredek S tőletek egy szent Világ elmaradt S benne Szépért-kóborló emberek. Az élet él, ujúl, győz és szalad És nektek hát tudhatni sem lehet: Milyen szép volt, milyen tágas, szabad. Csak […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szent Lélek karavánja verse. Egy Szent Lélek nevű kereskedő Egykor sürgős, nagy rendelést adott. Jövünk száz sarkából a világnak Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. Tevékkel vágtuk át a Szaharát, Drága portékánk részben megavult. De Szent Lélek már ezt így kivánta: Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Tárgyak verse. A tárgyak lassan fölveszik vonásaink, szokásaink. Hozzánk lényegül ágy és asztal, bensőnket őrzi, kitapasztal. Kanál, pohár, villa és csésze lesz az embernek alkatrésze. Lassan a testünk oda fárad, hogy a szék tekint bútorának. Képek, lemezek, könyvek, szobrok, féltve őrzött, meghervadt csokrok szövetkeznek a fallal, s végül a négy fal, lopva, […] Olvass tovább