A versek oldala
Jöjjön Gyulai Pál: A szél és a nap verse. Egykor régen szél urfival Fogadott az öreg nap: Egy vándor köpenyét melyik Lophatná le hamarabb. Jött a szél s magát fölfúván Zúgott-búgott; mint csak tudta, A köpenyt úgy húzta, fútta. Hát a vándor mit csinál? Elébb ugyan félelmében Ijedten kap fűhöz-fához, De a köpenyt majd a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Most követellek magamnak verse. Ereimben boldog tüzek szaladnak, Harsány szívvel követellek magamnak, Mint régen-régen: Az egy-igaz Fiatalság nevében. Már nincs joga állott, tegnapi könnynek, Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet S már nem rivallnak Halál-sikolyos félszek és tilalmak. Kedved ha másult, már hiába másult, Tartom szived úgy, ahogy reám hullt Vérbe-vesződve, Sorsához […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Madár verse. Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, Most már eldőlnék nélküle. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Zách Klára verse. Énekli egy hegedős a XIV-ik században Királyasszony kertje Kivirult hajnalra: Fehér rózsa, piros rózsa… Szőke, leány, barna. „Királyasszony, néném, Az egekre kérném: Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte, Szívdobogást érzek: Ha meghalok, egy virágnak A halottja lészek!” „Jaj! öcsém, Kázmér, Azt nem adom […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Főtitkárság verse. Szép megtiszteltetés, De nem birok vele: Nem vagyok már a kés, Hanem csak a nyele. Köszönjük, hogy elolvastad a Főtitkárság című költeményt. Mi a véleményed Arany János verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Torony az éjszakában verse. Faluja nyár-éji csöndjéből Fehéren, aggódva kibámul A torony S vér-hireket vár a lángoló Vénhedt világbul. Harangjait sltatja némán, S az Istenének, kinek háza, Nem üzen: Áll, remeg és bámul a torony Megbabonázva. Az Ég csodálatos felhői A Holdat rejtegetve úsznak S a torony A Holdnak köszön, e mennyei […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Ma még enyém egészen verse. Ma még enyém egészen, mint könny a pilla szélén, köd és álom takarja, s a titkokon lakat. Mint magzatot borítja az emlék gyönge burka, beszélni nem tanult még, gőgös és hallgatag. Ma még enyém, de holnap a rímek ráomolnak, a hangok szertehordják száz szomjas szájon át, csengős […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Látom rejtett törvényed verse. Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam, Mikor megint vigan szedtem a lában S megint nevetett a szemem S az Élet teljes kórusa Megint csak én-bennem dalolt S úgy buktam föl, mint buta holt Megfagyottan a teljességes nyárban S fölöttem minden kórusok kórusa: A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett. […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Az álmokat meg kell kétszerezni verse. Álmaimba fogódzom, kifut a láthatár peremén az út alólam, kitágult körömbe menti át, mi a múlandósághoz méri magát: hozza a tél vonuló rajvonalát, hozza a szív, sorsomhoz tanút, csikószem-egű gyerekkorát – Csak boldog akartam én lenni, boldog, s riasztok kitágult álom-égboltot, s magasabban, mint az űrrakéta, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Életfák verse. Meddig lesz még telek – temetőkre? Telik a Föld! Magasba szorulva galambházakban vár vén szülőnkre, vár miránk is majd zsúfolt urna. Ha vénül a szív – nem le a földbe: szívünkbe merülnek le a holtak. Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve, mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak! Száll a lélek repesve, ha – várják! Így […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam verse. A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén. A jegenyesor kivont szárnnyal emel, repít a tájon által, vörös Napba, mely a hegyélen vár reám, hogy tüzét elérjem. A jegenyék rajongó lázban […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz verse. Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás. Lehullott rólad minden kis levél, Minden szirom, virág; – Sírás nélkül nem nézhettem reád… Olyan szomorú volt a búcsuzás! És íme most, hogy itt a kikelet, Illatos rüggyel telve ágaid Bimbód is új fakad, Felveszed újra dísz-palástodat És úgy igézed vágyó szívemet. Oh, […] Olvass tovább