A versek oldala
Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse. A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy A rög szinte él, a nap szinte nedves – Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát: Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel verse. Nem úgy, miként a fejedelmet, vagy éppen úgy, ha igazán az, úgy és olyannak láttam őt bezúzhatatlan magányában mintha ülne hívek körében, szavuk színét kutatva szótlan vagy mintha állna sereg élén levert csaták győztes vezére—— se reg? csata? miket beszélek! mert hol láttam mikor először boldog-döbbenve ráocsudtam, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Éji dal verse. Néhány éjjelre, padra, kőre, adjatok nékem fekhelyet. Én nem vagyok jó gazda ökre, se lány, se bolha, se beteg. Jusson a néniknek nagy bögre, szerető mindnek, ki szeret – áldott, mert élek én örökre, aki egy éjre eltemet. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed az Éji […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Április bolondja verse. Juhász Gyula gyönyörű szonettje, az 1920-ban megírt Április bolondja, egyszerre szól önmagáról, aki április elején (1883. április 4-én) született, a reménytelen szerelemről, melyet a tavasz szeszélyessé tesz és a haza szeretetéről – mint minden sóvárgása, ezek is tele vannak az elérhetetlenség fájdalmával: ” S a szőke fényben az éjet […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: A kovakő verse. Acél, kovakő az én furcsa lelkem, melyeket folyvást összecsapkodok, s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és béke veletek! E fényüzenet én egyetlen kincsem, de szívem csupa áldva-szerető, s […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szerelmes keserű hazafiság verse. Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám Hazám tarolt mezője vár – Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék! Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyűm le, már Nem sercen fű és […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Dúdoló verse. A rétek, útak csendesen úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk, piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád? új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Az ó torony verse. Nagy-Szalonta nevezetes város, Mégsem olyan nevezetes már most Mint mikor volt szabad hajdufészek, Benne lakván háromszáz vitézek. Csonka torony nyúlik a felhőbe, Rajta pihen a nap lemenőbe’: Rá-ráveti visszanéző fényét, Mintha látnám ősapáim vérét. Vérpirosan mért néz vissza a nap? Azt jelenti, rút idő lesz holnap? Óh, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A bölcs halála verse. Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, sudár nagy termetére a langy napsugár, tar homlokára fényt merengve szőve. Mosolygva nézett az agg bölcs előre, eltűnt előtte már a bú, a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Keserű ének verse. Rövidre nyírnám a hajad, mint egy vezeklő zárdaszűznek, hogy engem láss csak és magad. És megvakítnám a szemed, ezt a két ledér éji pillét, mely cifra lámpákhoz lebeg. És hátrakötném a karod, hogy csendesen magadba fordulj és úgy feküdj, mint egy halott. Akkor borulnék csak reád. Halott szemed bús […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Rózsa verse. Egy régi név kiált az életemben, egy régi lány, akiről nem énekeltem, kinek a szívem rég adósa volt, ki rózsa volt s neve is Rózsa volt. Diákkoromban mentem hozzá néha az árvalányhoz, én, kezdő poéta, megbújtam nála a díványsarokba és ámbratestét néztem, szívdobogva. Ó csipke-szoknya! Parfüm! Mézes esték! Ó tükör! […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak verse. Most úgy szeretnék egy párnát keresni, csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel, vagy még inkább a földre arccal esni és elfeledni mindent, csendben, el. Oly jó lenne mindent felejteni, oly jó lenne mindent elejteni, leszállani s a harc után, a harc után megállani. Köszönjük, hogy elolvastad a Kis, […] Olvass tovább