A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: Intelem! verse. Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erő. Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád, s idegen zsarnok lakja otthonod: bús […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Őrizz és védj verse. Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. Úgy írom itt e lassu költeményt, mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét, s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. De mindenünnen, Áfrikából is borzalmas sírás hallik; rémitő gyermekét szoptatja nappal, éjjel […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc : Erdei szerelem verse. Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé és elhallgattak a távol zuhogó fejszék. Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő. Érzed az esti virágok izgató simogatását? (Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.) Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az Egy álmai verse. Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben verse. „Csak a derű óráit számolom”, mondta pár szó s egy vasrúd a falon, a napóráé. Láttam én is a latin szöveget, s lelkem bánata irigyelte a vidám öreget, aki oly bölcs betűket vésetett a buta kőbe… Bár, ki tudja, nem rögtönzés volt-e csak, szellemesen dacos sugallat az a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz verse. Ha meghalok majd, mélyre ássatok, gyarló valómban meg ne lássatok, ködként inogjon eltűnt társatok s nekem, szegénynek, megbocsássatok. Ne nézzétek karomat-térdemet, csak szándokom és ne az érdemet, mi vérzik és fáj most mellem megett, azon lehet akkor megmérnetek. Önváddal és mérgekkel olykoron vertem magam füstös-boros toron, mindig a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Intés verse. Jó költőktül azt tanultam S adom intésül neked: Sose fáradj, sok cifrával Elborítni éneked! Szólj erővel, és nevezd meg Ön nevén a gyermeket; Szólj gyöngéden, hol az illik, – S ne keríts nagy feneket. Olykor egy-két szó is jobban Helyre üti a szeget, Mint az olyan, ki beléhord Földet, poklot […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Lopók között szegényember verse. Lopók között szegényember, Szegényember sose fél, Minek félne, szíve, lelke Erősebb a többinél. Lopók között szegényember, A Jóisten megsegél! Nincs tehene a szegénynek, De ha van is elvetél. Lopók között szegényember, Szegényember kapanyél. A világot megkapálni, Szegényember annak él. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed […] Olvass tovább
Jöjjön Katona József: Barátomhoz verse. Róllad emlékezek reggeli első elmélkedésimben – róllad gyűlnek ezek estveli vég elcsendesedésimben! – – Te, kivel a Schillereket csodálván, a hét egeket befogni erőlködék. – Emlékezel-e te felőllem? ha néha szemeidbe tűn a szép Nap kelete: oh, ha nem, ébredj fel ez egy-két betűn! Nekem minden Napnyugot Zephire igy susogott: […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Sok gondom közt verse. Sok gondom közt veled vesződöm, bóbiskós szántón mérgelődöm s harmatos, dobogó dombokon szememre húzom a kalapom. Hosszúkat lépek s keserülvén legelgető borjak közt ülvén orrocskájuk is téged idéz s rózsás csülkökkel szivembe lépsz. Zsákom rádobom a bokorra, bottal ütök a virágokra, ordítok, ha szól a billegő, a folyóig […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az izgága Jézusok verse. Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég S azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Mindnyájunk kiáltása e szó verse. A szó, amit most felétek küldök, nem kér kegyelmet s virággá sem bomlik, hogy bóditsa szemek udvarát: megbántott ezrek, kiebrudalt sorsok dohogó indulatának ébredő vihara ez – szunnyadásból fölriadó zápor! Keserü emlékezés őrizte számon e szavakat – az éhezés napjairól szóljak, vagy az ágytalan éjszakákról, mikor minden levegőcsepp, […] Olvass tovább