A versek oldala
Jöjjön József Attila: Május verse. A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, – mert beköszönt az ünnep – a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, […] Olvass tovább
Kálnay Adél: Levél Anyához! Anya, én magam sem tudom, mi történt velem, Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem, Még a hangom is megváltozott, Pofákat vágok és ugrándozok Még akkor is, amikor tudom, Nem volna szabad, S néha az elfojtott nevetéstől Rázkódik velem a pad… Anya én sem tudom, mi lett énvelem, De […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Hálás szívvel – Anyák napjára Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál. Szíved közelében, szíved alatt hordtál. Születtem, mert szültél, létre hívtál engem, talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem. Anyai szíved a lágy dallamát verte, dobogva, jöttömet, létem ünnepelte. Karod körbefonta apró kis testemet, szép madonna voltál, kit festők festenek. Belsődből felém a szereteted […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Adagio verse. Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfü kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt – csak a gyermekláncfü szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres […] Olvass tovább
Kun Magdolna: Anyámról álmodtam Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot. […] Olvass tovább
Mentovics Éva: A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. […] Olvass tovább
Füzesi Magda: Tavasz Ha elillan február, zöldülni kezd a határ. Madárdalra hajladozom, a lábam is táncra áll. Szivárványszín a ruhám, bodzaág a furulyám, ha dalomat elkezdem, retek nő a kertekben. Melegít a nap haja, száz rügyszemmel néz a fa. Hogyha egyet rikkantok, kinyílnak a pitypangok. Olvass tovább
Váci Mihály (1908-1980) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. Verseiben gyakran foglalkozott a szerelem, a szabadság, a hazaszeretet és a szocializmus témájával. Tiszta és jó című verse egy olyan szerelemről szól, amely tiszta, őszinte és tartós. A vers lírai hőse egy olyan embert szeret, akiben megtalálja a tökéletes társat. A vers érzékletesen írja […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Ülj ide mellém verse. Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább
Jöjjön Csorba Piroska: Mesélj rólam verse. Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Szeretlek kedvesem verse. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse. Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a nyomor parancsol […] Olvass tovább