A versek oldala
Jöjjön József Attila: Holt vidék verse. Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon magában. Jeges ágak között zörgő időt vajudik az erdő. Csattogó fagy itt […] Olvass tovább
Jöjjön Hernádi Gyula: Elfogyhatatlan…. verse. Elfogyhatatlan bennem az alázat, minden semmiségnek építek agyagból házat. Elfogyhatatlan bennem a kín, de csak magamra mutogatnak gyűrűkkel kötözött ujjaim. Elfogyhatatlanok bennem az arcok, görbeségük fölé aranylámpást tartok. Elfogyhatatlanok bennem a kések, szögletes jelekké hasítják a gömbölyű létet. Köszönjük, hogy elolvastad Hernádi Gyula: Elfogyhatatlan…költeményét. Mi a véleményed Hernádi Gyula: Elfogyhatatlan… […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Honvágy és szerelem verse. Zöld partján éltem a Tiszának, Hű keblen, hű fedél alatt, Szelíd napok tisztán folyának, Kertem hozott virágokat; Körűltem lelkesűlt az élet, Bánat s öröm lágy énekké lett, Mégis, ki fejti meg, miért, Ohajtásom más sorsot kért. Elhagytam partját a Tiszának, De visszavágyott kebelem, Bennem borongva hajnallának Vérző honvágy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Csöndes estéli zsoltár verse. Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Nyolcesztendős lányok verse. Hosszú sorban jönnek, mennek, Apró ördögök, de szentek, Homlokuk friss, meleg kenyér, Szén a szemük, szénparázs. Hosszú sorban jönnek, mennek, Mint a virág, úgy szeretnek, Ugy szeretik a fiúkat, Akárcsak a gyöngyvirág. Hosszú sorban jönnek, mennek, Ha sírnak is: csak nevetnek. Messze vannak, messze vannak, Mint a vídám csillagok! […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Fördőben. verse. Az erdő útain Járkálok egyedűl; Szememben a könyű Váratlan egybegyűl. A hullt szirmot, mit a Multban felszedeget, Lábamhoz hinti a Játszó emlékezet. Minden mint egykoron: Táj, lomb, virág … de nem! … Akkor kezed fogám, Most nem vagy itt velem! Nincs a varázs, mely a Zöld fák árnyába vont, S […] Olvass tovább
Jöjjön Somlyó Zoltán Kukoricahaj verse. Szeptember szőkesége száll a kaszált, sima réten; a szőkeség, a szőkeség lett sorsom, jaj, be régen… A szőke kazlak illata s a hajadé, te áldott!… A szőke haj, a szőke vont szivemre szőke pántot… Így, őszi dalba, szőkeszín szavakkal szövi szívem a szőkeségnek mámorát, mely átrobog a szíven… Mely átrobog […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Zozó levele verse. Párisba eljött egy legény, Idegen volt a csókja s pénze. Szegény Charles-om, ne szidj meg érte. Bús virág a párisi lány, Halvány kelyhét ahogy kinyitja, Eljön a Pénz és leszakítja. Kis testem borzad és remeg. Ki vigyáz a szegény virágra? Kell a harmat s a harmat drága. Párisba […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Zuhanás a semmibe költeménye. Most szeretnék egy förtelmeset zuhanni A Semmibe S minden készet nemesen másnak hagyni. Ugyis halál volna egyetlen szépem S késlekedik Mint vicinális sötét kis vidéken. Fölkinálom két nyult karom föltartva, Életemet, De az a gúnyos Sors nem akarja. Hát én legyek magamnak durva őre És a Halált Én […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Nietzsche Naumburgban verse. Egy árny kószál a parkban őszi estén, Szánd meg s imádkozz érte jó keresztény, Az égbe tört és pórul járt szegény. Most vánszorog, jár körbe-körbe némán, Nagy homlokán és kiégett szemén árny, Nincs nála nyomorúbb e földtekén. Mégis ti, kiknek a menny megigérve, Ti jámborok, reám figyeljetek, Hős és […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Arany Jánoshoz verse. (Egy megzavart verselő a XX. században) Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének: ládd, léha gáncsok lantom elborítják s mint gyermek hogyha idegenbe szidják édesapjához panaszkodni tér meg: úgy hozzád én. E nemzedék szemének gyenge e láng, bár új olajak szitják: cintányérral mulatnak már a szittyák s rejtett kincset sejteni rá […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Turáni induló verse. Mi vagyunk a rónán járók, Soha napján meg nem állók, Lég fiai, röpke rárók, Messze mezõn szerte szállók. Huj, huj, huj! Szolgánk jámbor, népünk pártos, Széltõl ellett ménünk táltos, Varju, holló ránk kiáltoz, Könnyü nyilunk visszaszálldos. Huj, huj, huj! Rabjaink a barmot hajtják, Szolgáink a sátrat hordják, Lányaink a […] Olvass tovább