A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula Éjszaka verse. Ki a homályba bevilágolsz, Sivatagban vezetve lángolsz, Ki a ködön túl élsz az égben, Ragyogj fölöttem minden éjen! Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! Az égen csillagok lobognak Visszfényei örök napodnak. Szívemben is – mint csillag égen, A […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Dal a rózsákról verse. Most siratom az én ifjúságom, Mikor minden virul a határon, Mikor nyílik boldogan mosolygva Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Tizenhat év fényével szívemben A mosolygó őszről énekeltem, De akkor még nekem is nyílt volna Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Beköszöntött már a lelkem ősze, A bú néki régi […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila, Jelen mult jövő verse. Az elmultba szemem tétován tekint Egy percre csak! Üldözi a jelen, Nem pihenhet régi emlékeken, Unos untalan visszatér megint. A jelen, oh! a jelen mindig bántott, Amerre én, mindig arra haladt, Tövisekkel hinté bé az utamat S elvett tőlem reményt, boldogságot. Nem veheté el, bár kínzott nagyon – […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke verse. Aranykalász, aranybúza… Kössed, kössed koszorúba! Búzavirág legyen éke, pipacs nyíljon közepébe! Melengető napfény járta, szél simított dús hajába, megcsodálták erdők, rétek, dísze volt a messzeségnek. Megőrölve, megszitálva, langyos vízzel teszik tálba, megkelesztve, megdagasztva pihen kicsit a damasztba’, majd kemence szája várja, hogy pírt süssön orcájára. Aranybúza […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva Áldott legyen… verse. Aranykalász keblén búzavirág kékell, összeölelkezve pipacsok tűzével, mik parázsló szárnyként lebbennek a szélbe’, izzó lobogással, fel, az égi kékre. Állj meg, átutazó, állj meg, fáradt vándor, távol városoktól, nagyvilág zajától, messze sok dübörgő, füstös állomástól! Csituljon a lelked, hol pihenne máshol!? Kalászokhoz bújva tűzvörös meg vízkék… Engedd, hogy orcádat […] Olvass tovább
Jöjjön Thaly Kálmán – Esztergom megvétele verse. Sebes viz a Garam, siet a Dunába, Kurucok tábora éppen ott megszálla. Rákóczi tábort üt a Garam-torokban, Perzsia-szőnyegen pihen szép sátorában. Perzsia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön… Sátor előtt állnak palotások bővön. Verik a rézdobot, fújják a trombitát, A sok nyalka kuruc űli a paripát. Rákóczi tábora torpan a síkságon: Rákóczi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hárman a mezőn verse. Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: Az Isten, én és egy paraszti átok. S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok. Én egyedül nem félek, reszketek, Már úgyis a Sátáné az én bőröm, De a Mezőt és annak Istenét És a paraszt átkot mégis […] Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Nem hiszek verse. Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve ûzött õszi sugarat. Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Záróra után verse. Az ívlámpák itt sorba kialusznak, Fogy a muzsika, halkul a beszéd, Az indóháznál egy-egy árva fény Éjbemereszti reszkető szemét. Reszket és vele rezzen tétován Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények, Égbefúrhatjuk érte bús szemünk S szegezhetjük a sötét messzeségnek. Egy-két csillag, ha megmarad talán Lesüppedt sírok őrének felettünk, […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc – Altató című verse. Bölcsődet dúdolva ringatgatom, Két szemed álomba csókolgatom, Csicsija, bubuja, én csillagom! Hajnal az életed, dél az enyém, Utamról tiédre ömlik a fény S mikorra a hajad aranyodik, Az enyém szürkébe csavarodik. S ha napom süllyed az ég peremin, Te fogod majd le az én szemeim, S én alszom […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Első ecloga verse. Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies;… Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! PÁSZTOR Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most […] Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Tó-mese verse. Zsombék fenekén, hinár sürüjén Ott alszik a mélyben a vízilegény. Ott szélbe se hallani habsuhogást, Csak néha, ijedve, ha zizzen a nád. Míg fenn van a nap, Nem csobban a hab, Oly félve suhan, mert könnyű az álma Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába – S megvetve az ágya van ifjú szívekbül, Megtépett, […] Olvass tovább