A versek oldala
Petőfi Sándor: Az év végén Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved hiréhez, […] Olvass tovább
Vörösmarty Mihály: A látogatók Lányka! ha lassu dobajt hallasz s ajtódon az álmak Tűnedezése között szellemi hármas ütést, Meg ne ijedj: mi vagyunk: a hív éj, hív szeretőd én, S aki vezérem volt s őröm is, a szerelem. Olvass tovább
Weöres Sándor: Vonuló vadludak Hótalan a tél, barnazöld a rét, a szürke égen vadlibák sötét gyöngysora lendül – Lassan ringatják íves szárnyukat, nyújtják nyakukat – Nézd az árnyukat: ott fut a lápon – Meszes kékségbe mártják csőrüket, tág ürbe lengő vadliba-sereg gágog az égen – Olvass tovább
Ady Endre: A fiaim sorsa Úgy kötöm meg a szivemet is, Miként strófákkal kötöm meg a dalt: Keresem és kerülöm a vihart. Utált béklyókért esdve futok, Gyűlölöm és megáldom az eszem, De ha feledni kell, emlékezem. Faképnél hagynám százszor magam. Mindig őrülten szépet akarok S gyáva kutyaként a vágyba halok. Fiaim: álmok, őrületek, Apátok hű, […] Olvass tovább
Jöjjön Benjámin László – Béke verse. Benjámin László – Béke Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban, a fű magas, sűrű a lomb, csíz búvik ott és vadgalamb, száll a gyermekek nevetése. Tavasz, vidámság – ez a béke! Városban is a béke néz ránk, kőművesek rakják a téglát, kopácsolnak reggeltől-estig, a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ősz és tavasz között verse. Elzengett az őszi boros ének. Megfülledt már hüse a pincének. Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre. Ludbőrzik az agyagos domb bőre, elomlik és puha sárrá rothad, mint mezitlen teste egy halottnak. Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz Itt a tavasz, tudod-e? leheletét érzed-e? Virágszájjal rád nevet virágszagú kikelet. Rád füttyent egy bokorból, füttyös madár torokból. Rügyes ággal meglegyint s érzed, tavasz van megint. Olvass tovább
Jöjjön Szabő Lőrinc: Tavasz verse. „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb Legszebb tavaszi versek – íme 12 nagyszerű költemény a […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt még a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj, felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. Olvass tovább
Reményik Sándor: Hidak Egy hídon mentem át, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Két szál fenyő, Csak úgy, egymásba róva, Az Izvor lent dalolt. Egy percre én akkor megálltam ott, Behúnytam a szemem, Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol,- S egy látást láttam: A Dunát láttam messze, valahol, S az Erzsébet-híd ércpilléreit. Olvass tovább
Csukás István: Róka Ricsi Az erdei rókalyukban, ahol az út nagyot huppan, éldegélt öt róka ottan: rókapapa, rókamama, két nagy testvér s egy kicsi, a neve: Róka Ricsi! Rókapapa, rókamama véletlenül nincs otthon ma, véletlenül egy tyúkólnál buzgón szimatolva kószál. Béke van a rókalyukban, horkolva egymásra huppan s az orrán át trombitál hájas Henrik, lusta […] Olvass tovább