A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hideg című verse. Kosztolányi Dezső: Hideg Furcsa est ez, néma, hűvös, a szobákban újra bűvös lámpa ég. Fűtenek is innen-onnan, s rémlik a körúti lombban fönn az ég. Istenem, mi végre élek? Dúdorászok, árva lélek, egymagam. A mesék arany kastélya és a cukros, piros téa merre van? Nem merek a ködbe nézni, […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Január Hová jutottam? Nem tudom. Szeretni, nem szeretni: vétek. Ha volna még akáclevél, azon számlálnám érverésed. A magamét is számolom, a csontok közti félsötétet fél-éjszakán át szaggatom – ha volna még akáclevél, felelni tudna értem, érted – egy alvadt vér a mellkasom. * Hogy füstölgött az a folyó, hogy füstölgött a téli […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Igazgyöngyök verse. Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, s a kék vizeken tündökölt a hold, tündér leány állott a tenger partján, s a hab lágyan, szerelmesen dalolt… De egy este… messze észak felől orkán hadával érkezett a tél, a tündér sírt és fényes könnyeit zúgó tengerbe hullatta a szél… Aztán elment… […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Ünnep után verse. Elmúlt az ünnep, fáradt a város, sötét szobákban kopott fenyők, bús gyertyacsonkok és álmos mackók, bádog vasutak és törött hajók, künn hull a hó az ablak előtt. Künn hull a hó. A nagy erdők alatt mint néma árny oson a róka. Surran a patak mohos híd alatt, sziszegő szél […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kacag a föld verse. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyúrtól, paptól így tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Új tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer úrnak kell a kincs télre S ezer éve ezért […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén verse. Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog, érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom! Szaporodjon ez az ország emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha-soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Tél verse. Cinkék járnak a szívem ablakára, a madárkákat már régen etetem, de most már néha gondolkodni kezdek, meddig tart vajon az életem? Meddig tart kint a tél, belül a meleg? Szívem mikor fog elsötétülni? És vágyaim utolsó szép madara mikor fog búsan elröpülni? Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – A liba pék verse. Haragos a liba pék, A kenyere odaég. Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék! Ha kisasszony volnál, Nem morognál, Lágy meleg cipóért Kicsi fehér fejkendőben Kényesen hajolnál! Ma dühös a liba pék: Csuda-sok a potyadék, A perece nem elég, Kenyere meg odaég. Liba pék! Szegény liba […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Hókutya verse. Csináljatok hóembert, Én csinálok hókutyát. Hosszú szőrű komondort, Amilyen még sosem volt. Így gondolom, úgy gondolom, Kész is már a komondorom. Szájában jégcsap, Csont helyett azt kap. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Kár című verse. Szabó Lőrinc: Kár Kár elrontani, kár, buta kis életünket, úgyis ritka az ünnep, úgyis jön a halál. Mind, ami konc, ami érdem, ami lehet, be kicsi! Maga az ember, ahogy van, túlhitvány valami. Sír bennünk az igaz szív s épúgy sír a komisz; kár, hogy túlsokat ártunk fölöslegesen is. […] Olvass tovább