A versek oldala
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A remete verse. Egy őszült remetét a Tihany oldalán Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt. Már két századokat hordoza vállain, S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál. Gyakran bölcs szavait hallani elmenék Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt. Sok történeteket hordogatott elő A bölcs ősz az idők régi homályiból. Egy szép alkonyaton melleje ültetett, Ősz pillái alól […] Olvass tovább
Jöjjön Falu Tamás: Az én anyám verse. Az én anyám elfáradt már, Már öreg, szegényke. Imáin át éjjel-nappal Felvágyik az égbe. Árva már a földön itt lenn, Hol rá kínok várnak, Én Uram, légy édesatyja Az édesanyámnak. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Huszonnyolc év verse. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, – gyilkosod! öcsémet halva szülte-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – Anyák napja verse. Anyák napján Téged Virággal köszöntlek, És csak annyit mondok, Anyukám, szeretlek! Kicsi vagyok, mint a pont, De a pont is sokat mond. Azt mondja a pontocska, Élj sokáig Anyuka! Olvass tovább
Kányádi Sándor: Sáska Egy butácska sáska, kinek anyja hiába magyarázta: szökkenjen szépen a sásra, s ne kívánkozzon másra, beleugrott egy zsákba. (A zsák egy néninek volt a zsákja.) Ott magát jó mélyre ásta. De beleakadt egy ráncba. Megszeppent erre a butácska sáska. De a zsákot hiába kaparászta. A néni hazavitte. Otthon kirázta. Szaladt a majorság […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Bolero verse. Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Májusi szellő verse. Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő soha panaszra. Füttyöget olykor, mintha ő volna a kertek kedves sárgarigója. Meghintáztatja ágon a fészket, leszáll a földre: fűhegyen lépked. Illeg és billeg, s ha dolga nincsen, elüldögél egy kék nefelejcsen. Olvass tovább
Varró Dániel: Mozi Gyere, nevető szemü, airwaves-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár egyedül a pattogatottkukorica szagú moziban, ahova csupa pár jár, lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj, úgy tépi a szívemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik. Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza, vége a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Észtek verse. Dübörög a tenger, a tenger, acsarog szakadatlan a tenger, hullámok faltörő kosait uszítja a parti kövekre, de a kövek, a parti kövek, a vörhenyők, az acéltömörek visszarugdalják szikrázva a tengert. Tengernek a Törvény azt súgja: terjeszkedni! Partnak a Törvény azt súgja: megmaradni ! Így feleselnek, se vége, se hossza. De […] Olvass tovább
Pákolitz István: Hangya Kenyérmorzsát visz a hangya, segít neki apja anyja, sietnek mert fúj a szél, fúvó szélből eső kél. Ha én fúvó szél lehetnék, felhő elé kerülhetnék Szétfújnám a tájon, hogy a hangya meg ne ázzon. Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet verse. Édes, kínos emlékezet, Ó Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, amint jöttem: Nagy különbség volt közöttem, Aki valék azelőtt, S aki lettem, látván […] Olvass tovább