Ajánljuk:

  • in

    Sohonyai Attila: Napról napra

    Sohonyai Attila: Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant… De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak. […] Olvass tovább

  • in

    Choli Daróczi József: Dal

    Choli Daróczi József: Dal Felettem az ég sosem volt kék füst takarta mindig a napot. Felettem nem ragyogott csillag: apám temető mellett lakott. Előttem nem volt taposott út: minden lépés első, az enyém. Előttem nem a rétek zöldek, a rét vagyok, a gazdag televény. Imát a varjaktól tanultam, anyám mindig bús nótát dúdolt. Füstkárpitból, anyám […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Ibolya

    Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsi: A méhecske inge

    Gazdag Erzsi: A méhecske inge Szomorkodik a méhecske: Kimosta az ingét, ökörnyálra terítette, szél szárnyára kerítette, s a felhőbe repítette, mint a könnyű pillét. Föltekint a bodzafára. Könnye kőre csorran: „Cinkemadár, ha arra jársz ,ingecskémre ha rátalálsz, kapd csőrödbe nyomban s hozd le nekem onnan!” Cinkemadár megsajnálta, szólt a pacsirtának: „Itt egy kis méh panaszkodik, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Bodri

    Weöres Sándor: Bodri Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll, itatója kicsi kút, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Olvass tovább

  • in

    Füzesi Magda: Tavasz

    Füzesi Magda: Tavasz Ha elillan február, zöldülni kezd a határ. Madárdalra hajladozom, a lábam is táncra áll. Szivárványszín a ruhám, bodzaág a furulyám, ha dalomat elkezdem, retek nő a kertekben. Melegít a nap haja, száz rügyszemmel néz a fa. Hogyha egyet rikkantok, kinyílnak a pitypangok. Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Tavasz elé

    Szabó Lőrinc: Tavasz elé Dárdáit már rázza valahol a nap. Hallod az arany fanfárokat? Itt az ünnepe a ragyogásnak, a fényben szinte kigyúlnak a házak: kigyúlok én is a fény előtt s ahogy a zöldülő mezők visszaverik és üldözik a tél fehér seregeit, úgy ébredek a magam erejére, úgy tölt be a március melege, vére, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Anyák

    Kosztolányi Dezső – Anyák Már a szemük oly szörnyü nagy, hogy megijed, ki belenéz, s szemük alatt sovány gödör, amelybe rémek alszanak. Oly vékonyak, akár a rongy, tejadó mellük elapadt, könnyes szemük kiszáradott, kezük, mint a kardpenge oly éles, határozott, kemény, s uruk sóhajtva néz reá, a kézre, amely puha volt, az álmok lágy párnája […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!… Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. – Pápista nem vagyok. És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Vendéglő havas hegyek között

    Dsida Jenő: Vendéglő havas hegyek között Kis vendéglő a nagy hegyek között. Minden békesség ideköltözött. A kályha vasán párologva forr a fűszeres és cukros, sárga bor. Az asztalon sült. Izletes falat. Míg falatozom, nézem a falat: a falusias, vén, meszelt, meleg falon két ócska festmény díszeleg. Két furcsa kép. Gyerekes, primitív, kúszán felmázolt. De van […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az én sirásom

    Ady Endre: Az én sirásom Akit én siratok, ne sírjon S aki temet, az sírt ne ásson: Én vagyok a temető-király S mindenható az én sirásom. Ha én sírok, a nagy Élet sír, Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok. Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. Akit szeretek, annak könnyet, Fájdalmat tudok kölcsönadni. S halálban is […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Akik helyén éltem

    Ady Endre: Akik helyén éltem Nyár-naphoz szép, halk Nap-leszállat, Vert gondolathoz enyhe bánat, Sokított Sokhoz az Elég S hozzám a Béke illenék És béke nékem nem hagyódik. Minden, mi itt fájdítva rezdül, Rajtam fut át kasul-keresztül, Én vagyok fájdalom-kamat, Én hurcolom meg magamat S magam életét alig éltem. Jól megüzött magam a sorsom S mégis […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.