VERSEK

József Attila: A város peremén

Jöjjön József Attila: A város peremén verse. A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt – hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt. Moshatja vér is – ilyenek vagyunk. Uj nép, ...

Read More »

Tóth Árpád: Láng

Jöjjön Tóth Árpád: Láng című verse. Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel ...

Read More »

Babits Mihály: Esti kérdés

Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, ...

Read More »

Babits Mihály: Téli dal

Jöjjön Babits Mihály: Téli dal verse. melyben a költő magát és társait bányászokhoz hasonlítja Esik a hó, a dal ma megered esik a hó a kályha szíve halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém, szimbolumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunk mondom bizony, bár elfog gyakran a mélységiszony s mint aki szédül tornyok ormain, émelygünk ormos ...

Read More »

Juhász Gyula: A hegyi beszéd

Jöjjön Juhász Gyula: A hegyi beszéd verse. A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, távol ormokon Nászdala búg az ...

Read More »

Zelk Zoltán: Csak téged

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse.

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te lépted után fülel a jövendőben, miattad virraszt. Mondd, ...

Read More »

Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

Jöjjön Berzsenyi Dániel: Fohászkodás verse. Isten! Kit a bölcs Lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke Óhajtva sejt: Léted világít, Mint az égő nap, De szemünk Bele nem tekinthet. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiből, A te szemöldöked Ronthat s teremthet Száz világot, S a nagy idők Folyamit kiméri. Köszönjük, hogy elolvastad Berzsenyi Dániel: Fohászkodás című költeményét. ...

Read More »

Babits Mihály – Balázsolás

Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit ...

Read More »

Watch Dragon ball super