VERSEK

Váci Mihály: Tiszta és jó

Jöjjön Váci Mihály: Tiszta és jó verse. Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy egy pillanatra láttam a világot, csak annyira, hogy pontosan lemérjem, – mi az, amit nehéz lesz már elérnem: mindent, miről a kitárt messze hírt ad, barátokat, kik asztalukhoz hívtak, s közös beszédünk egy dologról áradt: a bort dicsértük és az éjszakákat, zenét imádtunk lámpák fénykörében, lelket ...

Read More »

Kányádi Sándor: Szelíd fohász

Kányádi Sándor

Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból mit rám bíztál sokat de ...

Read More »

Reviczky Gyula: Altató

Jöjjön Reviczky Gyula: Altató verse. Álom, álom, édes álom, Suhanj végig szempillámon, S ráterítve csoda-fátylad’, Népesítsd be éjszakámat. Vessétek meg már az ágyat! Árva szívem holtra bágyad. Hadd öleljen jó barátom, A szelíd, a csöndes álom. A nap zaja, súlya, gondja Pihenésem’ elrabolja. Álom, álom, édes álom, Érkezésed’ mindig áldom. Te boríts be fátyoloddal, Te kábits el mákonyoddal. Szerelemrül légyen ...

Read More »

Reményik Sándor: Az ige

Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ma ki-ki ...

Read More »

Ady Endre: Az igazi szó

Jöjjön Ady Endre: Az igazi szó verse. Ady Endre: Az igazi szó Hogy telik erőből, Úgy adta az Isten, Megértem és kibirom, Ami vérlik itten S lesz utána szóm. Kosarazott szájjal, Lefojtott tüdővel Mégis, most is azt hiszem: Elmondok idővel Kegyetleneket. Valamikor jó lesz, Jó lesz megszólalni, Csúf, nagy özön-vér után Jön sok galamb, talmi S jó lesz jó galamb. ...

Read More »

Debreczeni József: Anyanyelvem

Jöjjön Debreczeni József: Anyanyelvem verse. Debreczeni József: Anyanyelvem E csupaszívet, e hívón hangzót, E gazdagot, kit kincse felvet, Ezt a játékos, zengõ harangszót, Ismerem-e vajon e nyelvet? Balassa vallott, Vajda verselt, Dózsa kiáltott, Mikszáth írt ezen; Arany tündöklött, Csokonai perzselt; Értem-e már, vagy még csak élvezem? Szonett harmata, balzsamír, Gondolat kelyhe: kegyszer, Anyám éneke: anyanyelvem Megtanullak-e egyszer? Vagy végzetem talán, ...

Read More »

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz

Jöjjön Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz verse. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ...

Read More »

Juhász Gyula: Milyen volt

Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ...

Read More »

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse.

Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse. Mutatjuk az írást. Műfaja: Elégia Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél ...

Read More »