A versek oldala
Bódi László „Cipő” utolsó verse a Nem hiszek. A Friziben Baronits Gábor adta elő. Bódi László „Cipő”: Nem hiszek Már nem hiszem, hogy bárki boldog lehet, Már nem hiszek, Nem hiszem semmiben. Minden jó csak giccs, Legyen filmeken és más egyéb, Minden más csak álom és furcsa kép. Már nem hiszek, Nem hiszek már semmiben. […] Olvass tovább
Szinetár György: Szeptemberi csengetés Lopva még itt bolyong a Nyár a fák és házsorok között, ám az iskola nyitva már, és új ruhába öltözött a sok-sok pad, a fal, a tábla, és friss az ablakok virága. Az osztály újra összegyűlt, – a napsütötte sok gyerek –, a sok-sok arc mind felderült, sorolva az emlékeket: ki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Az én csodám verse. Szeretnék Krisztus lenni egy napig. Ha nem egy napig, egy pillanatig. Csak ennyit, míg a kezem ennyit int: Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint. Levenném melledről a sziklasúlyt, mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném, s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok, […] Olvass tovább
Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Kálnoky László verset. Jöjjön a csodás költemény. „Újra és újra látom a képet, amely köznapiságával lenyűgöz, banalitásával mellbe vág, szürkeségével lehengerel, az egri főutcát a század harmincas éveiben” – indul a költemény. állig begombolt mellényét szegik rézsútosan „a nyüzsgő esti korzót a liceumtól a moziig terjedő kurta útszakaszon, a sárga lámpafényben […] Olvass tovább
Csukás István: Nyárutó Lassan véget ér a nyár. Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve visszadereng: örök hófalról az örökös napfény. Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl, […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Zsoltár verse. A gyönyör fáj, kéjes a bánat, erős sodrával örökre árad. Ha elhord messze, visszahoz egyszer, mély folyóteste úgyse ereszt el. Partok dalolnak, a fák jó zöldek, ne bántsd a csöndet. Ki gondja a holnap? Karikakörbe útját e görbe pályán tán járja a Föld, talán nem. A célt ne kérdjed. A […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Szabadság verse. Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A Hadak Útja verse. Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. Máma Tűz-ország Magyarország, Fagyott testét a láng befutja. Csoda esett. Földre esett, Benépesült a Hadak Útja. Százezernyi parittyás Dávid Készül bízón, dalolva rátok: Ejh, jó urak, dicső urak, Ilyen gyávák a Góliátok? E […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Vérmező Magas hegy tetején régi Buda vára, Merőn állva néz a ballagó Dunára, Talán azért néz, hogy leszédüljön végre, És a mélybe essék, a víz fenekére. Jobb is lenne már őnéki ott a mélyben, Sok gyászdolgot látott hosszu életében, Sok gyászdolgot látott, megirtózott tőle, Azért várja, várja, hogy már mikor dől le? Látta […] Olvass tovább
Íme Petőfi Sándor – A csámpás legény verse. Petőfi Sándor – A csámpás legény Pórul jártak a leányok, Eddig én jártam utánok, Most ők járnak én utánam: Látod, látod, csámpás lábam! A legénység szépe java Egytül-egyig elment tova, Mind elmene katonának, Én billegek, itt hagyának. Kata húgom, jut eszedbe? Kértelek: végy a szivedbe. Kinevettél akkor […] Olvass tovább
Monológ életre-halálra Úgy, mint az őrült szerető szeret vizes fejjel, beomló ég alatt taposni őszi fasor avarán: e földön úgy szerettem járni én. Vagy mint utas idegen városokban, ki első este sétaútra megy, ide-oda fut, néz, nem tud betelni, megizzad s boldog révületben érzi, hogy álmainak városába ért, hol minden új: a kirakatok fénye, a […] Olvass tovább
Jöjjön Takács Irén: Az édesanya verse. Ha beteg vagy, fáradt, És ha gyötör a bánat, Betakar, vigasztal, Megveti az ágyad. Szeresd ezért nagyon Az édesanyádat! Sokszor bizony rossz vagy, Talán nem is láttad Mikor a két szemén Könnyek vontak fátylat. Tiszteld ezért nagyon Az édesanyádat! Ő mindig gondol rád, Megvarrja a ruhád, Egész nap dolgozik, […] Olvass tovább
Értesítések