A versek oldala
Íme Tóth Árpád 1901-ben született verse, ami az Ott kint a télnek bús haragja… címet kapta. Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul. Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, – De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. – Szívem virágit […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Kép a tükörben verse. Hogyan volt, azt már nem tudom. De mégis csak megláttam egyszer, Bámultam rája nagy szemekkel. Már régen volt, csak ezt tudom. Néztem égve. Arca, alakja tűztükörbe, Szemembe rögződött örökre S szivemre hajlott tündökölve. Már régen volt. Nem is tudom. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Az árnyékok verse. Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. Mint tenger, reng az éjszaka, növényi szenvedély szaga fojtja szoruló mellem. Végy ki e mélyből engemet, fogd ki a kéjt, meritsd szemed hálóját mélyre bennem. Olvass tovább
Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ Majd egyszer alád fekszem, világ, engedelmesen, de milyen engedelmesen! Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem a szín-illat-zaj-hullám, elsimul, volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden, terjed a szemem-nem-látja fény, dübörög a fülem-nem-hallja hang, vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem. Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Petike jár verse. Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, – tündéri nesszel Most tipeg átal egy ócska szobán. – Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. – Amikor látom a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Jön majd Jön majd a jó öregség. Nagykendő s nyári esték. Megőrzött sárga vásznak. Tej és kenyér. Alázat. Csöndes botozgatások. Szekrényben motozgatások. Örökbefogadott macskák. Szédelgő, nagy szabadság. Arc: sárga, ráncos alma. Poros tükrök nyugalma. Mosolygó, szép halottak. Vagy élnek még? Kopognak. Régi, holdfényben úszó kisváros. Hegedűszó. Lét és nemlét határa. Tabletták. Kamillapára. Kényelmes-puhára […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty Volt egyszer egy ponty. Úszott, mint a pinty! Volt egyszer egy pinty. Repült, mint a ponty! Együtt mentek… Úsztak, szálltak, mendegéltek, tán még most is mendegélnek, ha a kelő napsugárban útjuk végére nem értek. Elöl ment a ponty. Úszott, mint a pinty! Utána a pinty. Repült, mint a ponty! Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára verse. Réges régen készülődünk erre a nagy napra, hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja! Hajnal óta anyut lessük, ébred- már, hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve! Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb lapjuk! Szobáját ma virágokkal telisteli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk, vidám dalba öntjük, édesanyát […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább
Jöjjön Czuczor Gergely: A falusi kisleány Pesten verse. Jaj be szép az a Pest, Istenem, be szép! S benne milyen úri, mily szelíd a nép. Összevissza jártam útat, útfelet, De szemem nyugonni nem talált helyet. Ablak ablakon van három négy soron, Oly magas falunkban nincsen a torony. A sok utca tömve mint a méheraj, Jobbra-balra […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Hazámban verse. Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább