A versek oldala
Szabó Lőrinc: Arany nap – Arany Nap, mit mesterkedel? – Készítem a nyarat. – Hát még mit? – Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. – Nekem mit? – Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. – Borzasztó! Azt nem szeretem! – Nem baj! Ma megeszed, jutalmul télre fényt […] Olvass tovább
jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Esik eső verse. Esik eső, nagy a sár. A kis madár miben jár? Nem csizmában, cipőben, Mezítláb jár esőben. Lábbelije ha volna, Panaszosan nem szólna: Kiscipő, nagy cipő, Elkelne a jó idő! Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Nyár verse. Hajadon füzek, búzabóbiták – csupa illat és virág a világ, csupa mosoly és csupa kedv, csupa libegés: lányokon selyemruha – emitt a pipacsok, amott, az ég alatt pisze szellő szalad, a felhő szétszakad, s látszik egy kék falat égbolt – alatta terül el a nyár, s pacsirtaszóval frissen kiabál: – […] Olvass tovább
Jöjjön Sebők János: Nőnapi gondolatok verse. Szeretet és jóság a ti virágotok, Magasság és mélység vágya tinálatok. Mosolyotok szürke létünk napsugára, Amelyet szívetek reménye vesz vállra. Ez ragyog és éltet, ad nekünk új erőt, Ringat lombosodó, virágosabb jövőt, Hiszen ti vagytok a tavasz-illat, szépség, Rügyfakadásnak ti adjátok a fényét. Adtok az álmunkra izmosodó valót, Fázós szerelmünkre […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Két szárny verse. Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égreszálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos együtemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül, – szárnyak lettünk egymással. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Paul Verlaine álma verse. Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, Forró és különös, áldott, nagy Látomás, Aki sohasem egy s aki sohase más, Aki engem megért, aki engem szeret. Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki, Bús, áttetsző szivem többé már nem talány, Sápadt homlokomnak verejték-patakán Frissítve omolnak az ő szent […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Három cimbora verse. Sándor, József, Benedek hozza már a meleget. Mindhármukon hátizsák Jönnek hegyen-völgyön át. Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat. Hátul szuszog Benedek … Cipelik a meleget: Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe. A megmaradt meleget tóba szórja Benedek. Olvass tovább
Majtényi Erik: Március 8. Napsugár szól: itt vagyok! Olvadnak a jégcsapok. Megtelik a Malomárok, kinyílnak a hóvirágok. Hóvirágok, ibolyák, mennyi kedves kis virág! Telik egy szép csokrocskára jó anyámnak – Nők napjára. Olvass tovább
Jöjjön Kéri János: Nőnapi köszöntő verse. Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük. Ki mindent Megtesz értünk, a nő, Dajkál, ápol, És felnevel ő. Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja. Szépséges nők, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nőnapot. Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: A februári álom verse. Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a […] Olvass tovább