A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: Virágok verse. Ha csókos szellő szárnyán hangod zenéje kél, halott lelkemről árván lehull a szemfedél. Belőle csengve-zengve ezer virág fakad, s virággal szórja szerte a Te tavaszodat. De ha az esti csendben elnyelnek lent a fák: valahonnan kiserken egy fekete virág. Idéz az alkonyatba egy könnyes, bús varázst, s lelkemre szórja lopva […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: De ha mégis? verse. Gondoltam: drága, kicsi társam, Próbáljunk mégis megmaradni Ebben a gyilkos, vad dúlásban. Mikor mindenek vesznek, tűnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának avagy bűnnek. Mikor mindenek futnak, hullnak, Gondoltam: drága, kicsi társam, Tarts meg engem igérő Multnak. Tarts meg engem, míg szögek vernek, Véres szivemmel, megbénultan, Mégiscsak […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Nyári este verse. Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sűrű raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fű a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Rákócziné verse. Ballada Mi lelt téged bús gilice madárka? Párom után nyögdécselek bezárva; Vas kalitkám csillog-ragyog, aranyos: De a lelkem, – Hejh! a lelkem Fenekéig zavaros. Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kékszemű? Társam után az én szivem keserű: Oroszlányom viaskodik csatában, Én pediglen Fogva vagyok Büszke Bécsnek várában. Büszke Bécsnek rettenetes […] Olvass tovább
Szécsi Margit: Március Déli szellők, fújjatok csak, játsszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág. Szebb a somfa gyenge szirma mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. Jó volna a nagykabátot, félredobni s könnyeden […] Olvass tovább
Szalai Borbála: Az első hóvirág – Hallod-e, napocska! Hol késik meleged? Nézz csak a naptárba: Nők napja közeleg! Hol szedjek anyunak néhány szál virágot? Hiába keresek, egyet sem találok. Kiskertünk dermedten alszik a hó alatt, sarkában tőzike, hóvirág nem fakad … Hallja a napocska, leheli melegét … Reped a hópaplan, csermely fut szerteszét, s hó […] Olvass tovább
Szalai Borbála: Nőnapi üzenet Mostanában hangosabban zengenek a cinegék, nefelejcsszín köntösében tavaszt ígér már az ég. S bár a nap még gyéren hinti melengető sugarát, fehér bársony ünneplőbe öltözött a hóvirág. Kökörcsin is bontja szirmát, felébredt a tőzike … Érzik, tudják: itt a tavasz legkedvesebb ünnepe. S márciusnak ezen a szép napsugaras ünnepén valamennyi pajtásomtól […] Olvass tovább
Jöjjön Jókai Mór – Az egyetlen ápoló verse. Végkép el voltam hagyatva! Atyámfia, jó barátom! Szeretőm és régi szolgám: Mind elhidegült irántam. Magam voltam, magam laktam, Még sem jártak látogatni, Pedig ott benn olyan szépen Lehetett volna mulatni. Csak egy ember volt hű hozzám. Reggel, délben, este eljött, Megitatott, ha szomjaztam. Barátságunk ekép fejlett. Karon […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szerelmesek című verse. A fejüket a tenyerükbe véve úgy nézik egymást, mint akik nem látták már ezer éve, dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, szép mozdulattal testük csodásan-égő drágagyöngyét, majd szájukat a csókhoz igazítják, keresve átkozott-zárt életüknek a nyitját, de tétováznak még, várnak sokáig, eltávolodnak, úgy tekintenek föl a messze mámor ködbe fúlt fokáig […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Egyszerű szavak anyámhoz Anyám mikor templomba hívsz vasárnap s én nem megyek s arcodra csöpp ború száll: csak annyit érts, hogy nem megyek veled – most. S ne értsd meg azt, hogy nem megyek veled – már. És ments magadban: “Fáradt tán szegényke. Sokat lumpolt az éjjel. Fiatal. Vagy sok a munka, tanulnia […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Macskapiac verse. Macskát veszek, macskát adok, macskapéci lakos vagyok. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Van szelíd és van vad is, egerésző bajnok is. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Egy vak tehén százszor annyi, holott nem tud dorombolni. Tíz az ára, húsz az ára, ne […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már megtanultam verse. Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve, dúltan, hajrázni, ha fejemre hágnak. Az életet én megtanultam. Csak oly unott ne volna minden, a jó, a rossz, amit a sors hoz. Ennen-sebem is úgy […] Olvass tovább