A versek oldala
Jöjjön József Attila – Szegényember szeretője verse. Világ van a szegényember vállán, Istent emelt mindig másik vállán. Dühödne meg okosan egyszerre, Mindakettőt ledobná egyszerre. Szegényember sose kér kalácsot, Szegényember sose kap kalácsot. Kis kenyérrel, nagyon feketével, Fehér lelkét őrzi feketével. Szegényember sója is ízetlen, Szegényember kedve is ízetlen. Eladó kis holmija vetetlen S ha van […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Adagio verse. Adagio Úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint csillag fénye alkonyórán, Szelíden,csöndesen mosolygván, Te szép, te kedves, fiatal: Úgy szálljon hozzád ez a dal. S úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint hófehér galamb az estve, Fáradtan enyhelyet keresve, Míg csöndben zörren az avar: Úgy szálljon hozzád ez a dal. […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Altató verse. Álom, álom, édes álom, Suhanj végig szempillámon, S ráterítve csoda-fátylad’, Népesítsd be éjszakámat. Vessétek meg már az ágyat! Árva szívem holtra bágyad. Hadd öleljen jó barátom, A szelíd, a csöndes álom. A nap zaja, súlya, gondja Pihenésem’ elrabolja. Álom, álom, édes álom, Érkezésed’ mindig áldom. Te boríts be fátyoloddal, Te […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Csolnakon Ültem csolnakomban Habzó vizen, Hallék zúgni darvat Röptébe fenn. Röpűlsz égi vándor, Föld s víz felett, Vajha szállni tudnék Én is veled! Indúltál keresni Más jobb határt, Langy tavaszt, virítót, S tenyésző nyárt. Én is, hajh, keresnék Szállván veled, Más boldog határon Hű fedelet! Lelnék én tanyácskát, És szép eget, Hol telet […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: A jegyváltó verse. Vedd e gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet, Néked minden órát életemből, Érted vérözönnel szívemet! Téged fognak által karjaim? Ah, te-e, keblemnek ideálja, Mely gyakran mint nyári est homálya Messze lengett szél fuvalmain? Merre, merre lángoló hevemben? Honnan, honnan ó nem földi kény? Mért e reszkető könyű […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az Egy arcai verse. Vagy nem is voltál? S most is magamat szólongatom csak?… Téged láttalak ki az égből, téged rá a világ gyermekeire, szemed sugarát – a magamét! – s mennyei burkodat földiekre, hogy mutathassanak, örök képet, sok múló tünemény: palánk mellett, tyúkketrec tetején nyestem a nyárfát, téged vártalak, s meg […] Olvass tovább
Jöjjön Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó verse. Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó Csillag vagyok éber éjen, a mennyboltot is elérem. Az a kis pont, ott, én vagyok! Az, amelyik mindig ragyog! Király vagyok: napkeleti, ki a csillagot követi. Két zsebemben tömjént viszek, s a csodában hiszek, hiszek! Istállóban jászol vagyok… Bekopognak jó pásztorok. Szalma-ölem reményt ringat, tömjén […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Férfivers című verse. Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon a csókoddal ojtott asszony is, s e hajlongó tréfája mögött még kést is dugdos előled. Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Tóparton verse. Rigós erdőben bujdosó nap, itt a tó, fekszem csöndesen, a part ring, mintha vinne csónak, a kék vizet nézegetem, és most közelről még a fű is, bármily kicsi és egyszerű is, éppoly gyönyörű, mint a tónak vizéből visszakacagó nap. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Októberi ájtatosság verse. Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok kicsi villanyát mert az imát villany kiséri s uj tüze régi Urunk dicséri: a kórus padján egymagam ülök én, mint egy kárvallott, elkeserült legény, bárány-e, bárány-e vagy farkas? Szól a litánia: lelkem, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Előre verse. Kiütve a zászló …! alája Hazám hőslelkű gyermeki! Kiütve a zászló … de most nem Békés szellő lebegteti, Hanem mintha megsértve volna, Haragosan csattog, lobog; És rajta érkező csatáknak Viharja ver vérszín habot! Ti tudtok víni, győzni, halni, Apáitok példájakint; Megbánt az, aki jog- s hazáért Véráldozatra nógat, int. Hisz […] Olvass tovább
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Szilvafa című verse. Sokáig álltam, sokáig álltam a szilvafák árnyékában, sokáig éltem, sokáig éltem tested takaró melegében. Azt akarod most, hogy elégjen testem a tested bőr-melegében? Azt akarod, hogy megfagyjak óriás árnyékában a napnak? Aztán azt akarod, hogy elégjen testem a napon, a meztelen réten? Aztán azt akarod, hogy egy este testem […] Olvass tovább