A versek oldala
Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább
Jöjjön Czuczor Gergely: A falusi kisleány Pesten verse. Jaj be szép az a Pest, Istenem, be szép! S benne milyen úri, mily szelíd a nép. Összevissza jártam útat, útfelet, De szemem nyugonni nem talált helyet. Ablak ablakon van három négy soron, Oly magas falunkban nincsen a torony. A sok utca tömve mint a méheraj, Jobbra-balra […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Hazámban verse. Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc – Madarak Hogy lármáznak! milyen szemtelenek! Tetszenek és megszégyenítenek s úgy magyarázzák az igazukat, hogy meg kell értenem a szavukat, madár szavukat, hogy ez nem elég és adjak, még, és még, és újra még. Mit tehetek? Nevetek és adok, szalonnabort, kölest és tökmagot, ami akad… Míg kint teszek-veszek, messzirol lesik az erkélyemet, s […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A szerelem országa verse. Álmodtam a minap… Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva? Csak azt tudom, hogy álmodám. Ah, milyen szép álom vala! Most amidőn leírom, Kezem még most is reszket… a gyönyörtől! Ballagva mentem hosszu úton, Azaz, hogy nem ballagva, Sőt inkább sebesen, Mert puszta volt a táj, amerre jártam, […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A szolnoki hídon verse. Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod. Alattad a Rém, felül büntető Ég – gyáva Ember! – Neked üzen harcot. A Hold is kacag […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Este az Alföldön verse. Az alkony kéken hamvazó ködében most térnek nyugovóra mind a házak, a csöndbe bámulnak komoly fehéren, s tetőiket lehúzza az alázat. Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, – öreg parasztok néznek így az éjbe – és lecsukódnak jó korán e fények, s virraszt tovább az udvar jegenyéje. Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat verse. Reggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó, költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke s mint egy kialudt égi test, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Mit csinálunk? versét. Földi! mit csináltok? Kaszát kalapáltok? Nem azt kalapálunk, Fegyvert köszörűlünk. A rendet a réten Már levágtuk régen: Megmártjuk kaszánkat Ellenség vérében. Szép piros harmatban Fürösztjük kaszánkat: Övig-övig vérben Védjük jó hazánkat. Olvass tovább
Veres Csilla: Első nap az iskolában Elköszönt a vakáció, búcsút int a tarka nyár, ködbundába burkolózva Őszapó már erre jár. Indulok az iskolába, hátitáskám de nehéz! Minden nálad? – kérdi anyu, s utoljára belenéz. Nagyon vártam ezt a percet, hogy kisdiák lehessek, társaimmal reggelente iskolába mehessek. Ezer kérdés zúg fejemben: hol áll majd az én […] Olvass tovább