A versek oldala
Jöjjön Faludy György – Tanuld meg ezt a versemet költeménye. Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – […] Olvass tovább
Babits Mihály: Fortissimo Haragszik és dúl-fúl az Isten vagy csak talán alszik az égben, aluszik vagy halott is épen – ki költi őt föl, emberek? Anyák, sírjatok hangosabban: akit föl nem ver annyi ágyú, rezzenti-é gyenge sírástok? És ne is könnyel sírjatok, mert a könny mind csak földre hull hanggal sírjatok föl az égre, sírjatok […] Olvass tovább
Lackfi János: Mit kíván a magyar nemzet Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon, Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon, Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény, Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény, Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem […] Olvass tovább
Arany János – Szülőhelyem Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba. Olvass tovább
Arany János idézet: „Ember lenni mindég minden körülményben” Jöjjön Arany János: Domokos napra verse. Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a – bár hiános – család Vígan ülte körül innepi asztalát: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?… Nem! azt én nem adok, […] Olvass tovább
József Attila: Anya Az őszi eső szürke kontya arcomba lóg zilálva, bontva. Harmadik napja sírja, mondja, mint tébolyult anya motyogja – mert csecsre vágyom – rám meredve: Reátaláltam gyermekemre, aludj el, édes kedvesem, te, csitt, csitt, kicsikém, tente, tente… Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Olvadás verse. Csipp csepp Egy csepp Öt csepp Meg tíz Olvad a jégcsap Csepereg a víz. Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: A virrasztók verse. Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem rágódnánk, De hát – ez a kenyerünk. Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Három falusi ének verse. I. Aranypor van a levegőben és pátriárkák szívéből füstölgő, ősi, nagy megelégedettség. Süt a nap. Két kicsi borjú eszik a kezemből, zsenge falevelet: olyan ártatlanok és szelidek és szeretnek engem. A templomból zúg-búg az orgona, emberek énekelnek tudatlan, egyszerű szájjal s galambok ülnek a toronypárkányra: fehérek és szürkék. […] Olvass tovább
Tarbay Ede: Nyári hónapok Június a nyárba topog. Langyosodik már a homok. Egyik napról másik napra; Van cseresznye, retek, alma. Júliusban jó a meleg, pancsolni és úszni lehet. Napsugaras kék az ég. Aratásba kezd a nép. Augusztus a nyár utója, útra készül már a gólya, a többi még zengi dalát. Gyümölccsel van tele az ág. Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő verse. Ébredj, új tavasz, jégtörő, sugaras, gallyat gombosító, rügyet rojtosító, mindenféle madarakat víg versre tanító. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Az özvegy című verse. Az özvegy gyászba öltözék; Kedves férjét eltemeték. Ő gyászruhát ölt a meghalt után! – Jó asszony, ez egyet föl se vedd, Vagy végy föl többet… hisz ez egy ruhán Keresztülcsillog titkos örömed. Olvass tovább