A versek oldala
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A szolnoki hídon verse. Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod. Alattad a Rém, felül büntető Ég – gyáva Ember! – Neked üzen harcot. A Hold is kacag […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Este az Alföldön verse. Az alkony kéken hamvazó ködében most térnek nyugovóra mind a házak, a csöndbe bámulnak komoly fehéren, s tetőiket lehúzza az alázat. Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, – öreg parasztok néznek így az éjbe – és lecsukódnak jó korán e fények, s virraszt tovább az udvar jegenyéje. Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat verse. Reggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó, költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke s mint egy kialudt égi test, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Mit csinálunk? versét. Földi! mit csináltok? Kaszát kalapáltok? Nem azt kalapálunk, Fegyvert köszörűlünk. A rendet a réten Már levágtuk régen: Megmártjuk kaszánkat Ellenség vérében. Szép piros harmatban Fürösztjük kaszánkat: Övig-övig vérben Védjük jó hazánkat. Olvass tovább
Babits Mihály: Fortissimo Haragszik és dúl-fúl az Isten vagy csak talán alszik az égben, aluszik vagy halott is épen – ki költi őt föl, emberek? Anyák, sírjatok hangosabban: akit föl nem ver annyi ágyú, rezzenti-é gyenge sírástok? És ne is könnyel sírjatok, mert a könny mind csak földre hull hanggal sírjatok föl az égre, sírjatok […] Olvass tovább
Lackfi János: Mit kíván a magyar nemzet Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon, Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon, Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény, Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény, Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem […] Olvass tovább
Arany János – Szülőhelyem Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba. Olvass tovább
Arany János idézet: „Ember lenni mindég minden körülményben” Jöjjön Arany János: Domokos napra verse. Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a – bár hiános – család Vígan ülte körül innepi asztalát: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?… Nem! azt én nem adok, […] Olvass tovább
József Attila: Anya Az őszi eső szürke kontya arcomba lóg zilálva, bontva. Harmadik napja sírja, mondja, mint tébolyult anya motyogja – mert csecsre vágyom – rám meredve: Reátaláltam gyermekemre, aludj el, édes kedvesem, te, csitt, csitt, kicsikém, tente, tente… Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Olvadás verse. Csipp csepp Egy csepp Öt csepp Meg tíz Olvad a jégcsap Csepereg a víz. Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: A virrasztók verse. Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem rágódnánk, De hát – ez a kenyerünk. Nem […] Olvass tovább