A versek oldala
Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte Anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a haragos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, Fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, Melyik fiókból jött elő, De olyan áldott volt az íze, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A hetedik verse. E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Árva fiú verse. Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi’asszony a szobában múlat. „Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be.” „Megállj, poronty… megyek ki csak, Megállj te!” Ifi’asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. „Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném. ” „Csak ezt is még a föld alá […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nem szándékom Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz verse. Nyílj ki, nyájason mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge; Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád. Ó, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Ó, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága […] Olvass tovább
Nagy László: Jártam én koromban, hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár […] Olvass tovább
József Attila: Április 11 A talló kalászait hányva S a verebek közé belesvén Nagy szél kapott föl egyszer engem Hirtelen, áprilisi estén. Gyerekeit kereste arra S engem talált ott épp az utban. Bömbölt, örült, s én mosolyogva Rengeteg mellén elaludtam. Vitt falvan, földeken keresztül, Meghempergetett jó sárosra, Cibálva és kacagva vitt egy Pesti, csatakos külvárosba. […] Olvass tovább
Arany János: Balzsamcsepp Szív, örömtől elszokott szív, Multak gyászos özvegye! Meghervadtál, meghajoltál – Az vagy-é még, aki voltál, Árva szívem, az vagy-e? Óh, neked már fáj a bú is, Az öröm is fáj neked! Bánt az árnyék, a derű is, Bánt az édes, keserű is, Mint a szegény beteget. Nem a régi fájdalom már, Évek […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Karóval jöttél verse. József Attila: Karóval jöttél Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Édesanyámnak verse. Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Olvass tovább
József Attila – Kiáltunk Istenhez Isten! Kiáltunk hozzád: Légy a mi érző, meleg bőrünk, Mert megnyúztak bennünket, A fájdalomtól már semmit se látunk, És hiába, hiába tapogatózunk, Nem érezzük meg a dolgokat, Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk, Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, Hogy fáradságnál hősebb a […] Olvass tovább