A versek oldala
Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Mit is jelent e szó: Anya? verse. – Mit is jelent e szó: Anya? Az élet kincse, aranya, a világ legszebb ékköve. s ha bánt a sorsod, még jön-e? Simogató, puha tenyér, mely kell, mint egy falat kenyér! A varázsszó, mely biztató, felemelő, szívig ható. – Mit is jelent e szó: Anya? […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Interjú a farkassal verse. Az Uj Bárány riportere felkereste Ordast. Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. – Igaz volna ama vád, hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? – Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! – Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád? Nem hagyott […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Szeretném, ha szeretnének verse. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Majd megöregszel verse. Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz majd egyedül. Árnyak ütnek a rezgő anyókára. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Karinthy Ferenc:Budai vendéglők verse. Állnak-e még vagy már leomoltak, a túlnani parton Állnak a bormérések, a sörforrások, a kocsmák? Itten a tört híd inneni végén ólmos eső hull S szürke az ég odaát, hol köd kavarog, meg a füst száll. Állnak-e még? Vajjon ép-e a ház ott jobbra a hídnál. Ott, hol Béla keverte […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – A karácsonyfa megérkezik verse. Mögötte elmaradt a nagyhavas, Mögötte elmaradt a rengeteg, A piacon most megállnak vele A nagy utat járt, csendes szekerek. Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézről-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyőfa: karácsonyfa már. Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: A Naphoz verse. Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet – Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet. De szeretet-csók nincs szivökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a multé, minden ember-arc idegen. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az utolsó mosoly verse. Óh, nagyon csúnyán éltem, Óh, nagyon csúnyán éltem: Milyen szép halott leszek, Milyen szép halott leszek. Megszépül szatir-arcom, Megszépül szatir-arcom: Mosoly lesz az ajkamon, Mosoly lesz az ajkamon. Üveges, nagy szememben, Üveges, nagy szememben Valaki benneragyog, Valaki benneragyog. Mosolyos, hideg ajkam, Mosolyos, hideg ajkam: Köszöni a csókodat, Köszöni a […] Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Este van verse. Mire rám mutatnál: nem vagyok. Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem. Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét… Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság, E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér. S elrendeződik-e? – felelj rá, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Kazamatában verse. Úristen, fekszem a nyüves veremben s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem. Egy életen át hordoztam neved s elpusztítasz mint ellenségedet. Falusi kovácsra emlékezem, kisfiát agyonverte részegen: kalapács zuhogott, csont recsegett, kormos véres gubanc hörgött:”vizet!” Mert nem volt senki más bizalmasa a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa, vékony karját annak nyakába […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Új nép a parton verse. Fürdőruhában szép lépésű nő — Jó alakja az elegancia. Hogy ideillik! Mily „előkelő” S mi mindent mond el, ahogy kisfiára pillantva elkiáltja: „Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!” Olvass tovább