A versek oldala
Jöjjön Arany János: Both Bajnok özvegye verse. Hunyad alatt, egy kis házban, Élt az özvegy, talpig gyászban; Mint gyümölcs a fát, lehajtja Nehéz gondja, gondolatja: Neveletlen négy magzatja. „Gyertek elő – monda – gyertek Négy apátlan árva gyermek: Hadd szelek most a kenyérből, Nem puhából, nem fehérből: Csak az árvai szegényből! Hatalommal a rokon-had Elfoglalta […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: A szíveteket köszönöm verse. Szeretteim, emlékeztek ugye: Egy Szívbe írtátok a nevetek – Milyen nagyon gazdaggá tettetek – Úgy adtátok nekem Isten szívét, és benne magatok. Én veletek olyan boldog vagyok. Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten, A szíveteket hogy is érdemlettem, S hogy Veletek ilyen boldog vagyok? A nap leszáll, […] Olvass tovább
Jöjjön Karinthy Frigyes: Egyszerűség verse. Nem hivalgó, cifra páva Nem modern az én szivem. Egyszerűség lakik benne Mosolyogva szeliden. Egyszerű, de tiszta nóták Amiket én dalolok – Mert a szívem súgja őket, Nem is olyan nagy dolog. Úgy csicsereg az én szívem Egyszerűen, szabadon, Mint a pintyőke madárka Fönt a lombos ágakon. Ami a szívemen […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Halország verse. Falu végén, hegy alatt csörgedezik egy patak, ficánkoló víg halak játszanak a víz alatt. Talán még házuk is van víz alatt, a homokban, fényes kavicsból rakták: ott töltik az éjszakát. Reggel vígan ébrednek, eleségért sietnek, szitakötő, vizipók, halreggelire valók. Később ebéd is kerül s ha fönn az ég kiderül: a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – A bal lator verse. Téged dalollak: vasderekú lator, jéggé fagyott dac, szótalan óriás, ki meghalál szégyen-keresztfán s nem hajolál meg a gyáva kínnak. Két ezredéve zúg le merész szavam, lantom favázát megszögezem vadul s vasszívvel és csontos marokkal zord zivatart kavarok nagy öblén. Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz, erényt pirító, […] Olvass tovább
Weöres Sándor:Égi csikón léptet a nyár Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. Olvass tovább
Jöjjön Bányai Kornél: Alföld című költeménye. Szép szigetünk: Alföld, lobbant népek álmát eges tereid nyugalmát ezt a minden mindegy eleven vallását a földnek Ázsiából hoztam magammal, ahol évekig ültem a porban, nyugalmas isten csöndjével szivemben, végtelen terekbe zárva. Holtak terülnek így, ilyen mosollyal, ennyi gőggel éretten és győzelmesen. Holtak, gyümölcsök, harcokból bukkant arcok, akik beteltek izeiddel […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám verse. Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák, s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Szerelmem, viziisten verse. Szerelmem szép viziisten, viziisten távoli tájon, hol dús tavirózsa virágja csókolja, becézgeti szájon. Derekát a hínár körülússza, ha mozdul a gyöngyszinű mélyben, s ujjára kecses madarakként halak raja ül palakéken. S ha feláll – csapzott haja csorran, csigák tapadnak a szélén – gyürüket vet körben a hullám, ahogy […] Olvass tovább
Jöjjön Sík Sándor: Hiszek verse. Hallják meg hívők és hitetlenek Élet-halálra szóló eskümet! A szív bősége zúg fel ajkamon, Az kényszerít a Krisztus vallanom. Hallják meg rokkant, vén aposztaták S a vétekben vajúdó új-világ, A forradalom, a vak Leviáthán, És hallja meg a settenkedő Sátán: Isten nevében vallomást teszek: Hiszek. Hiszek, és hitem súlyos és […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Olvass tovább