A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Intés az őrzőkhöz verse, előadja: Molnár Piroska. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse Sinkovits Imre előadásában. Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén című költeménye Sinkovits Imre előadásában. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl […] Olvass tovább
Jöjjön – Petőfi Sándor: Téli világ című verse. Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rút időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A napszámos, napszámosné Tuskót fürészel és hasít; Daróc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visít. A teljes verset ITT találod Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban verse, előadja: Molnár Piroska. Ó, ma hiába jössz, Aranysugár sok szürke nap után. Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat. Nézd meg jól, – látod? majdnem mind kopárak. Ö, ma hiába jössz. Az erdő fakó, hangulattalan -: Vak indalatok pogány temploma. Oszlopai rendetlen tömegén Nyom nélkül suhansz által, drága fény: […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A kísértet dala írása Székhelyi József előadásában. Zúg az öreg erdő, száll a fehér felhő, összebújnak a vadak. Itt benn a szívemben mért üldözöl engem? sohase bántottalak. Jeges éjszakában őz tiporja hátam, cinke tépi a fülem, bodzabokor-ágról csorog rám a zápor, nem adnak szállást nekem. Olvasd el a teljes verset itt Hallgassuk […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Híd-avatás verse Sinkó László előadásában. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domonkos: Héjjasfalva felé verse Sinkó László előadásában. Lihegve fordult vissza. Már ha itt vagy: hát szemből, Halál! (Nemcsak ô s hona: tenhazád is vérzik itt tudod, kozák?) Nem ágyban, nem párnák között. De így se! Nagy kötést kötött hol a kivívott diadal? melyért még az ô fiatal élete sem kár! semmi […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön… verse Szalóczy Pál előadásában. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szerelem? verse Szalóczy Pál előadásában. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A merengőhöz verse Koncz Gábor előadásában. A MERENGŐHÖZ Laurának Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! a Kormorán előadásában. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó […] Olvass tovább