Jöjjön Csukás István: Mi lesz a halál után? verse.
Mi lesz a halál után?
Ők már tudják, az árnyak,
a lukas arcúak, az üres szívűek, a boldogok.
A birsalmaillaton átsuhanó nagymamák
két óraütés közt megágyaznak,
fölverik a derékaljat, párnát pofoznak,
cukros diót hoznak, vérmes nyakra nadályt.
Fénykép-lovon lovagolnak a fénykép-nagypapák.
Súlytalan malomkő fordulása őrli az elpergett éveket.
Szuronyroham csikorog, lágy hadifogolytábor nyámmog,
az őszi ködön, a tejüvegajtón túl postás csönget,
fehér őserdőben a fagy csorgó vesszőkre vág,
és postás se csönget s örökösek az asszonynélküli éjszakák.
Tükör mellett a levlapok s a tükörbe átköltözött család.
A mosó, varró, stoppoló, bölcsőt ringató anyák.
Fölöttük kong, testükkel ingatják az elmaradt esküvő templomát.
Égnek hányódik a harang szája, megdermed s nem mond imát.
Zsebóra foszforos lapja dereng. Kié volt? Az alma, a szilva
fonnyad újra s újra az ablakban, bár rég kivágták a fát.
Spóra pereg ketyegve, a zsebóra hideglelős penészvirág.
Kié volt? Ki hordta? A szekrényben lógó ruhába ki tesz
minden ősszel levendulát? Molyok legelik a semmit,
a szú tengermélyi szivaccsá rágta a politur mögött a deszkát.
A kert idesuhog, a kert iderémlik, a körte, a cseresznye,
a meggy, a megfulladt kert buboréka, a befőttesüveg
száll a levegőben, áll a hajdani szekrény peremén.
Lecsonkult szélmalom jár, a négy falra szögezve négy vitorlája,
a kacsa szárnya, a liba szárnya, a tojáskenő tyúktoll,
ciklopsz-szemű pávatoll. A négy fal szögletes fordulása,
Észak nedves orra, Dél vöröslő tarkója, hajnal és alkonyat.
Közrefogják a megcsusszant, a lassan oszló homályt.
De mi lesz az én halálom után?
Köszönjük, hogy elolvastad Csukás István versét.
Mi a véleményed a Mi lesz a halál után? költeményről?
Írd meg kommentbe!
