Jöjjön József Attila: Csudálkozunk az életen verse.
Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nekem szabad.
Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erdők az ő szemei,
Küszöbe elé terítném magam
Lábtörlőképpen, de nem engedi.
Szavunk zugában megbuvik a csók,
Testvéreihöz lopva jön ide…
Mező álmodhat össze annyi jót –
Az én kedvesem a füvek szive.
Este a csókok megszöknek velünk
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Csudálkozunk az életen című költeményét.
Mi a véleményed József Attila: Csudálkozunk az életen írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
