in

Kassák Lajos: Mesteremberek

Hirdetés

Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse.

Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok

és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába

s akik most ájultan hevernek a tengerek fenekén, napos hegyeken

és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.

A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák…

De mi már, távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján:

szótlanul és teljesen, mint maga a megbontatlan anyag.

Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.

Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő,

s holnap már áldomást tartunk az új falakon.

Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra

s félre az államdekoráciákkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!

Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.

Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszókat zengő acélból

s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívókat lökünk,

hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.

Új színeket keverüxik s a tenger alá új kábeleket húzunk

és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fájtát dajkáljon a föld

s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:

Rómában, Párisban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.

Köszönjük, hogy elolvastad Kassák Lajos versét!

Mi a véleményed a Mesteremberek versről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz

Szabó Lőrinc összes versei