in

Legmeghatóbb versek Istenhez

Reménnyel teli szerzeményekkel állunk szemben! Nézd meg, melyek a legmeghatóbb versek Istenhez!

Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

Isten! Kit a bölcs
Lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke
Óhajtva sejt:
Léted világít,
Mint az égő nap,
De szemünk
Bele nem tekinthet.
Te hoztad e nagy
Minden ezer nemét
A semmiből,
A te szemöldöked
Ronthat s teremthet
Száz világot,
S a nagy idők
Folyamit kiméri.

Mészárosová Melinda: Istenhez!

Ima
Nem telik el úgy nap,
hogy
ne imádnám az Urat!
Hogy ne mondanék hozzá
este
imát – hálát, hogy
egész nap óvta családom,
én így kérem, ránk vigyázzon!

Kérem, hogy segítsen meg,
adj, Uram, egészséget,
vidd el a szenvedésünk,
csak te tudod, már
mit megéltünk!
Segítsd kérlek, a családom,
ha én őket nem látom,
óvd meg őket kérlek, itt e
földön még, hogy
élhessenek,
imára tehozzád még
betérhessenek!

Hálás vagyok, hogy idáig
megóvtál,
ha sok fájdalmat mégis
kiróttál!
Vigyázz kérlek, az
odafent élőkre is,
kérlek,
óvó szemed legyen
fent s lent is.

Csak Te tudod, már mit megéltem,
kérlek, Uram, légy mindig óvó fényem!
Ámen!
Csak Isten s a hit, mi segít! Köszönöm, Istenem!

Sík Sándor: A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből test edzett.
Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,
Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!
Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta…!
Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!
Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.
Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.
Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.
Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.
Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,
Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.
Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

Rimanóczy Ildikó: Szívdobbanásnyira

Templomok jéghideg kövén
árnyékból közeledsz felém;
zsoltárból hálót fonsz körém,
s szállok e mennyei zenén.

Óvón ölelj most fényedbe;
tudom, engem szólít e hang –
benned vagyok, és bennem Te
csak szívdobbanásnyira vagy!

Müller Márta: Velünk van Isten

Nemcsak az égben
Van Isten, mindenben rész,
Láthatatlan és
Sok látható alakban,
Velünk szenved, velünk él.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet

József Attila – Esik