Jöjjön Lutter Imre előadásában Tóth Árpád: Lélektől lélekig verse.
Gyógyíthatatlan szomorúság, vágy a gyöngédségre és mérhetetlen magány. Ez rajzolódik ki Tóth Árpád utolsó kötetének címadó verséből. De vajon tényleg ekkora kozmikus űr tátong az egymás mellett élő emberek között?
Lélektől lélekig – Lutter Imre előadásában!
“Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.”
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
