Jöjjön Orgoványi Anikó: Pocsolya verse.
Ez aztán a nagy csoda!
Locsi-pocsi pocsolya!
Fejen áll benne az ég,
boldog, aki belelép.
Óvakodok egy lábbal,
hullámzok a világgal,
beleugrok kettővel,
manók ugranak széjjel.
Belenézek, s meglátom,
a fordított világom,
lenn a mélyben süt a nap,
felhő bújtat kishalat.
Lábam alatt madár száll,
fejen áll a virágszál,
mélyben zúg egy katica,
gyűrűzik a fa lombja.
Licsi-pocsi pocsolya,
ez aztán a nagy csoda!
Nézz bele és meglátod
a nagy kerek világot!
Köszönjük, hogy elolvastad a Pocsolya verset.
Mi a véleményed Orgoványi Anikó írásásól?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
