Jöjjön Radnóti Miklós Két karodban című szerelmes verse.
A dalforma lebegő ritmusával jelezte, hogy a kölcsönös szeretet erőt vesz a halálon. A szerelem mindig oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A humánus élet igazolását és ígéretét jelentette, amelynek fontossága, szerepe úgy növekedett, ahogy csökkentek a valóságos élet esélyei.
A háborús évek vad fenyegetései és izgalmai között a szerelem volt a béke utolsó szigete, a végső menedék, ahol a végzet súlya alatt vergődő költő vigaszt és enyhületet talált. – áll a vers.hu cikkében.
Radnóti Miklós: Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét.
Mi a véleményed Két karodban írásáról?
Írd meg kommentbe!
Hallgasd meg Koncz Zsuzsa előadásában a verset.
Radnóti Miklós: Két karodban elemzés
A beteljesült, boldog szerelem harmóniája cseng ki a sorok közül: “Két karodban ringatózom csöndesen. / Két karomban ringatózol / csöndesen”. Gyarmati Fanni (vagy Fifi, ahogy a barátai hívták) Radnóti életében mindig biztos kapaszkodó volt, ahova mindig visszatérhetett reménytelenségében vagy kétségbeesésében.
Kapcsolatuk kezdetén a Fanni alig 14 éves volt, Miklós 17; övéké volt a világ, és a kortársak is elragadtatással nyilatkoztak Fanniról. Zelk Zoltán szigorú kislánynak tartotta, Vas István szerint “utolérhetetlen, tündéri lény” volt. Végül 1935-ben kötötték össze sorsukat, kapcsolatukban a teljes egyenrangúságot, a feltétel nélküli elfogadást próbálták megvalósítani, bárhogy is alakult kapcsolatuk. – írja a cultura.hu
