Sohonyai Attila – Aki már nincs neked
Neked adtam mindent, mit lehet…
eltört, száraz pohár vagyok,
miből kiittak mindent:
így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott.
Próbáltam az otthon is lenni neked:
a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó:
megperzselni kedvedért magam ördögökkel,
és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod.
Voltam stabil talaj,
voltam végtelen-eged,
alkalmi vágyaidban
az általad kért szerep:
A te-éj,
az érted-vágy, a miattad-remény,
a veled-fény, az általad-nap.
Csak egyetlen nem lehettem soha:
magam…
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
