Ajánljuk:

  • in

    Ady Endre: Ifjú szívekben élek

    Ady Endre: Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Mária és Veronika

    Jöjjön Ady Endre: Mária és Veronika verse. Máriától Veronikáig Ívelnek el a férfi-karok: Veronikám, asszonyom, Lédám, Én most álmodni akarok. Álmodni csecsemő-karokról. Csókold meleg szájjal a szemem: Kereszt előtt, Halál előtt, most Máriára emlékezem Ő küldött csókkal az életbe S tudtam, hogy testem miért töröm: Az életért. És mi az élet? Asszony-öröm, asszony-öröm. Ki szült […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Most ölelne valaki

    Ady Endre verse a magányról – Jöjjön a Most ölelne valaki. Ady Endre: Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki, Most jönne az igaz asszony, Ki csak egy kicsit öleljen, De nagyon marasszon. Most ölelne meg valaki, Lehetne tiszta leányzó, Hogy ömlene telt keblére Az édes, a lágy szó. Most ölelne meg valaki, Valaki, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A Hortobágy poétája

    Jöjjön Ady Endre: A Hortobágy poétája verse. Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Vallomás a szerelemről

    Jöjjön Ady Endre: Vallomás a szerelemről vers. Hetedfél országban nem találtam mását, szeretem beteg, szép, csengő kacagását, de nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbujt erős, nagy voltomban, szeretem hibáit jóságánál jobban, de nagyon szeretem. Szeretem fölséges voltomat e nászban, s fényes biztonságom valakiben, másban, de nagyon szeretem. Még több szerelmes verset ITT találsz   Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A te melegséged

    Ady Endre: A te melegséged Miért próbál kép vagy szobor Lelkemből kilopni téged? Elevenek vagy hidegek: Ki tudja nekem adni még A te egyetlen melegséged? Minden csókomban meghalok S ajkaidon kelek újra, Asszony-szirokkó száz jöhet: Sorvasztó, édes melegét Énreám már hiába fujja. Halottak és elevenek Hiába hűtnének téged, Nincs más meleg, mint a tied. Ki […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Én nem vagyok magyar?

    Jöjjön Ady Endre: Én nem vagyok magyar? verse. Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Nekünk Mohács kell

    Jöjjön Ady Endre: Nekünk Mohács kell verse. Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány – népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Kacag a föld

    Jöjjön Ady Endre: Kacag a föld verse. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyúrtól, paptól így tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Új tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer úrnak kell a kincs télre S ezer éve ezért […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója

    Jöjjön Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója verse. Szerelem, óh, uzsorás kölcsön, Föl-fölesdeklő napjaimnak Rosszkor érkezett drága rossza, Mégis – mégiscsak visszahozza Nagy fizetségeit a kínnak Egy-egy boldog, hitető napod. Tudom, hogy vénülőn adózni Kicsit szégyen a szerelemnek, De a szégyen szerelmes lángja Festi vénségem ifjuságra S boldog napokon elpihennek Boldogtalanok zavarai. Engem megillet, mit küzdésben […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Add nekem a szemeidet

    Jöjjön Ady Endre: Add nekem a szemeidet verse. Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy

    Jöjjön Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy verse. Íme, megköszönöm neked, hogy vagy, Hogy hallottál valaha rólam S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem: Jól van. Íme, menekülni vágynék tőled, Csak evezőm nincs készen a hajóban És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni: Jól van. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.