Ajánljuk:

  • in

    Ady Endre: Zilahi ember nótája

    Jöjjön Ady Endre: Zilahi ember nótája költeménye. Balázs Árpádnak küldöm.  Zilah fölött felhőzik most Ifjuságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére, Régi ember régi vére. Istenem, csak egyszer lennék Csókos, ifjú, boldog másik, Ott a híres Meszes alján Az utolsó áldomásig, Olyan boldog, mint a másik. Meghaltak már a leányok, Kiömlött a szivem […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Májusi zápor után

    Jöjjön Ady Endre: Májusi zápor után verse. Nagymessziről ködölt a Bükk, Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn Piros dalra gyujtott a vér, Piros dalra gyujtott a vér. Szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt a Nap, Szökkent a lomb, virult a Föld, Táncolt a […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Az eltévedt lovas

    Jöjjön Ady Endre – Az eltévedt lovas verse. Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. Hol foltokban imitt-amott Ős sűrűből bozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek. Itt van a sűrű, a bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Őrizem a szemed

    Az Őrizem a szemed vers 1916 januárjában íródott, s a Halottak élén című kötetben jelent meg 1918-ban. Ady Endre: Őrizem a szemed elemzés – Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. – […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

    Jöjjön Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet verse. Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, […] Olvass tovább

  • Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse.
    in

    Ady Endre: Álmok után

    Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse. Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre

    Jöjjön Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre verse. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az izgága Jézusok

    Jöjjön Ady Endre: Az izgága Jézusok verse. Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég S azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Jóság síró vágya

    Jöjjön Ady Endre: Jóság síró vágya verse. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat:  Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A te melegséged

    Jöjjön Ady Endre: A te melegséged verse. Miért próbál kép vagy szobor Lelkemből kilopni téged? Elevenek vagy hidegek: Ki tudja nekem adni még A te egyetlen melegséged? Minden csókomban meghalok S ajkaidon kelek újra, Asszony-szirokkó száz jöhet: Sorvasztó, édes melegét Énreám már hiába fujja. Halottak és elevenek Hiába hűtnének téged, Nincs más meleg, mint a […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Játék, játék, játék

    Jöjjön Ady Endre: Játék, játék, játék verse. Játék, játék, játék Mintha halkan szólnál: Vigyázz, sokan nézik, Ne játsszunk csókosdit, Játsszunk temetésdit. Játék, játék, játék, Csak vidámabb volna, Kergetőbb egymáshoz, Éhesebb a sorsra. De csodától félve, Vidámságtól futva Föllepi palántánk Gyilkos árnyu dudva. Magam kinálása, Magad kelletése: Két hamar-vén gyermek Tréfás temetése. Sírnivaló tréfa, Unnivaló vágyság, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az anyám és én

    Jöjjön Ady Endre: Az anyám és én verse. Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.