Ágh István versei
Még több
Ajánljuk:
-
10 Ágh István vers, amit ma érdemes elolvasnod
Mutatjuk az Ágh István vers összeállítást. Ágh István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Eredeti neve Nagy István, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikál. Írói nevét 1968-ban […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Virágosat álmodtam
Jöjjön Ágh István: Virágosat álmodtam verse. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Így adja elő Farkasházi Réka a verset. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Szőlő
Ágh István: Szőlő Tán valami tündérű járt az éjszaka jártában a hegyet összecsókolta csókja ízét fényét fürtbe foglalta bárki leszakítja megcsókolhassa itt hagyta az égen túli tiszta bájt rabul ejt az érett rizling muskotály juhfark veltelíni furmint cardinal bőve büszkesége csöndes bakator mit a kurucvére azonmód kinál brilliáns a szemnek nem ízlelt a száj ennél […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István – A szökevények
Jöjjön Ágh István – A szökevények verse. Eljöttünk mindannyian. Otthon csak kinőtt ruhánk, kétes hírünk, vénasszonyok szájától elfelejtve romlunk egyenként, anyánk sem tudja merre. A reménység telepén lődörgünk szabadnapokon, zsebünkben cirkuszjegyek, szétmorzsolt számlák, görcsbegyűrt szerelmeslevél. A szerencse-csillag alatt asztalunkon száraz virág, savanyú bor. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: 55 napja
Ágh István: 55 napja 55 napja nem fürödtem karodban, nem láttam nőt, nem ittam. Nadrágomon a piszok fényes. Mosom a lábam, betonvályúban szappanhabot taposok. Kapcát tekerek. Falevelet söprök. Köpök a savanyú vadalmától. Nem látlak téged. Nem foglak téged. Csak egy karabélyt, a halál óráján a nagymutatót. Csak egy kulacsot, a katonák nevével telefirkált edényt. Csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: A parlamentnél
Jöjjön Ágh István: A parlamentnél verse. Földön-fektem iszonyú homorúja gyöpös a vér s az esőlé után, kivált alakom hány leveles tócsa tükrözte gyűrötten tovább, mióta menni újra megtanultam tizennyolc évesen, már túl az ötvenen halálom zónájába visszajárok, látszatra villamoshoz, kézfogásra. Gondolja-e most valaki, milyen történelmet, kaszálást parkosított a csitri-szép cigány, s a mátós utcaseprő mit […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ágh István: A bánat vasárnapja
Jöjjön Ágh István: A bánat vasárnapja verse. Valami selymes állat japánakác-sziromban szaglássza cipőm orrán az eltűnő időt Morzsája hull a nyárnak mintha lerázták volna uzsonna után a tarka asztalterítőt És elborong a fákon a jóllakott kísértet talán szundít is egyet vagy éppen rápipál Minden csak valahonnan és minden semmi végett ahogy nyúlok az első sárga […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ágh István – Május
Jöjjön Ágh István – Május verse. Szerelem tűzvésze, bujálkodás körül, virágpor, sárga láz, a lombokon ragály. Párzások fényeit húzza a vadgalamb hegynek meredeken – zörög a cserebogár. Úgy muzsikál az ég, mint kék szódásüveg. Szerelem, megtalálsz mindenütt mint a szél, – nem vagyok átkozott, ne hagyd hogy az legyek lobogásod a világ végéig ér. Köszönjük, […] Olvass tovább