A versek oldala
Arany János legnépszerűbb versei – Hányat ismersz belőlük? Íme az összeállításunk, ami oldalunk látogatottsági adatai alapján készült Arany János: Ősszel Arany János: Családi kör Arany János: Rege a csodaszarvasról Arany János: A walesi bárdok Arany János: A fülemüle Arany János: Gyermek és szivárvány Arany János: Tengeri hántás Arany János: A lepke Arany János: Itthon Arany […] Olvass tovább
Arany János legszebb versei kvízünkben a költő legcsodálatosabb verseivel „dolgozunk”. Nézzük sorozatunk első részét. Kezdjük a címekkel…. Olvass tovább
Arany János irodalmi munkáját az is megnehezítette, hogy megrendült az egészsége: 1868-ban veszélyes máj- és bélgyulladást állapítottak meg nála, emiatt évenként a karlsbadi fürdőt kellett látogatnia. 1870-ben megoperálták, és több epekövét is eltávolították. Hallása is nehezedni és szeme gyöngülni kezdett. Mindezek mellett azonban óvatos életrendet követve roncsolt szervezetében helyreállt az egyensúly, úgy hogy hivatalos foglalkozását […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Ágnes asszony verse. Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Összefutnak a szomszédnők: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A szegény jobbágy verse. Életkép a multból Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János legrövidebb versei összeállításunk. Arany János: Még egy Mit is akarsz?… nézz az időre: Ősz van, s neked bús télre jár, Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó leszállott a tetőre. Nyílhatnak a fán csalvirágok: Nem lesz érett gyümölcse már; – Hallgat minden dalos madár: Csak – a beszédes liba gágog. Arany János: Meddő […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Hídavatás verse. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, […] Olvass tovább
Szívszorító alkotásról van szó, így csak akkor olvasd el ezt, ha nem zavar, hogy nagy érzelmeket hoz fel. MAGÁNYBAN Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz […] Olvass tovább
Könnyen megrökönyödsz, ha elolvasod ezt az alkotást. Ugyanis egy nem egyszerű műről van szó. A mondatai sokat elárulnak a mai világunkról, életünkről is. Kertben Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Évek, ti még jövendő évek verse. My hair is gray, but not with years. Byron Évek, ti még jövendő évek, Kiket reményem megtagad, Előlegezni mért siettek Hajam közé ősz szálakat? Miért vegyülget ily korán e Lombok közé sápadt levél, Emlékeztetni a vidor fát, Hogy majd kiszárad és – nem él! Nem evvel […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A tölgyek alatt verse. Margitsziget. A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein „Áttörve” az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt: Ime, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam, Hol seregély költ – […] Olvass tovább
Olvassátok el Arany János alábbi öt versét és mutassátok meg barátaitoknak is! Kellemes kikapcsolódást kívánunk! Vágtat a ló Vágtat a ló a pusztába’, Mint a villám, viszi lába, Ég az ostor szennye testén, A sarkantyú oldalába’. Kénye-kedvén rossz katangok És lapú közt hogy csatangolt, Kikiálták vén gebének, S hámba fogták mint bitangot. – Máskor ugyan […] Olvass tovább