A versek oldala
Jöjjön Babits Mihály: Cigány a siralomházban verse. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: A szökevény szerelem verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Szerenád verse. melyben a költő kedvese szépségét dícséri és a saját szomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli Zeng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom. Elefántcsont palota boltozatos melled kettős márványoszlopa […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Keserédes verse. Tiszta édesség volt a lelked az enyém tiszta keserűség. Óh, hogy öntöttem, hogy keverted, s egy erős Isten fújta tűzét – vak kovács – a bolond kohónak, mely ízek ötvényét koholta. Ki mondja meg ma már, mi volt a tied, s mi volt enyém? A szónak mily kémiája? Vert eleggyé összehulltunk, […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Alkony verse. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Zsoltár férfihangra verse. A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ember a mezőn verse. A mezőn egy ember hever és ez nem olyan víg mező amilyen azelőtt szokott lenni, és máshol, a mező: mert itt füstöt evett a fü úgyhogy a nyugvást kereső még kormosabb lesz tőle, bár ugyis ép elég kormos ő. A mezőn egy ember hever; de ez nem olyan […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Jónás imája verse. Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Gretna Green verse. Kék az ég ma, zöld az ág – milyen messze, más világ! mennyi rózsa, lám a pünköst – Ámor röpdös négy szemünk közt – s semmi harc és semmi kín: mindjárt itt lesz Gretna Green szállunk, szállunk, mind tovább tefeléd, szép délibáb! Bájkocsim szemed sugára, csókos szók az ostorom. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Álmok kusza kertjeiből verse. Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam. Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam, a kert ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig, mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól huzódik. Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre, és mégis […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Cigánydal verse. Zörg az ág és zug a szél cigányasszony útra kél feje piros keszkenős zsír haján a rossz kenőcs lepedőbe köti bugyrát úgy viszi a pereputtyát csípőn kötve csücske kettő nyakán lóg a másik kettő. Háti jószág, pereputty: pici rajkó, jól aludj! Mezők jönnek, erdőségek jó vidékek, rossz vidékek szép hazák, zöld […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Eucharistia verse. Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe – de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem […] Olvass tovább