A versek oldala
Jöjjön Babits Mihály: A szökevény szerelem verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Szerenád verse. melyben a költő kedvese szépségét dícséri és a saját szomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli Zeng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom. Elefántcsont palota boltozatos melled kettős márványoszlopa […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Keserédes verse. Tiszta édesség volt a lelked az enyém tiszta keserűség. Óh, hogy öntöttem, hogy keverted, s egy erős Isten fújta tűzét – vak kovács – a bolond kohónak, mely ízek ötvényét koholta. Ki mondja meg ma már, mi volt a tied, s mi volt enyém? A szónak mily kémiája? Vert eleggyé összehulltunk, […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Alkony verse. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Zsoltár férfihangra verse. A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ember a mezőn verse. A mezőn egy ember hever és ez nem olyan víg mező amilyen azelőtt szokott lenni, és máshol, a mező: mert itt füstöt evett a fü úgyhogy a nyugvást kereső még kormosabb lesz tőle, bár ugyis ép elég kormos ő. A mezőn egy ember hever; de ez nem olyan […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Jónás imája verse. Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Gretna Green verse. Kék az ég ma, zöld az ág – milyen messze, más világ! mennyi rózsa, lám a pünköst – Ámor röpdös négy szemünk közt – s semmi harc és semmi kín: mindjárt itt lesz Gretna Green szállunk, szállunk, mind tovább tefeléd, szép délibáb! Bájkocsim szemed sugára, csókos szók az ostorom. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Álmok kusza kertjeiből verse. Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam. Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam, a kert ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig, mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól huzódik. Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre, és mégis […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Cigánydal verse. Zörg az ág és zug a szél cigányasszony útra kél feje piros keszkenős zsír haján a rossz kenőcs lepedőbe köti bugyrát úgy viszi a pereputtyát csípőn kötve csücske kettő nyakán lóg a másik kettő. Háti jószág, pereputty: pici rajkó, jól aludj! Mezők jönnek, erdőségek jó vidékek, rossz vidékek szép hazák, zöld […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Eucharistia verse. Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe – de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Önéletrajz verse. S néha a gondok rám csengetnek. Éjjel fölébredek. Szobám olyan sötét, mint jövőm. Mellettem egy szegény madárka, beröpült hozzám, kezemből etettem, de miből török morzsát neki holnap? Kenyerem fogytán. Nem vágytam kalácsra, de vénül már a remetének ínye, s jaj elvétetik az is, ami volt. Dolgozni? Csemetéim sorban álltak; méhkasom […] Olvass tovább