Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az estve

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az estve verse. A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verse. Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz című verse. Az egész világ feléledt S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend; Csak az egy Vitéz nem örvend. Enyelegnek a juhnyájak, Tehenek, lovak futosnak, Danol a pacsirta s a pinty; Az egész berek homályja Zeneg édes énekekkel: Egyedűl csak én kesergek. Ihon, a kinyílt mezőkben, Ligetekbe, rétbe, kerten […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása verse. A mord Merkurius szárnyain repűltem, A Fekete tenger partjára leűltem. A habok mormolva verik a kőszirtot, De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott Még a dühös habok mérgek s irígységek, Ámbár akármeddig tartott dühösségek. Nem messzire láttam ott egy roppant várost, Sok szegény királynak igen nagyon károst, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Szegény Zsuzsi táborozáskor

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi táborozáskor verse. Mutatjuk a költeményt. Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem […] Olvass tovább

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: Tél

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Tél verse. Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hídat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épűlnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad!

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad! verse. Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt. […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram verse. Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban verse. Hát, múzsáknak szentelt Kies tartomány! Íly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy! Hány jó ész lett vaddá, Hogy […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.