Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság verse. Szép szabadság! ó, sohol sincs E világon olly becses kincs, Melly tenállad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Bíztatsz minket. Az olly madár igen ritka, Mellynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkűlni, Mégis […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások

    Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások Bús szívem szomorog, Ezerfelé tántorog, Szegény fejem nyomorog, Sok gondolatban forog. Mert ezer baj, meg három, Akármerre eljárom, Akár jobbra gondolom, Akár balra fontolom; Jó végemet, Életemet, Soha nem várom. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Bús hánykódások írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt: Te vagy orvosa sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Lobogó hajnali tűz; Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek csókjaidért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Egy tulipánthoz írásáról? […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Egy eleven rózsához

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Egy eleven rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, ollyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére, Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófejér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz verse. Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az estve

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az estve verse. A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verse. Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz című verse. Az egész világ feléledt S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend; Csak az egy Vitéz nem örvend. Enyelegnek a juhnyájak, Tehenek, lovak futosnak, Danol a pacsirta s a pinty; Az egész berek homályja Zeneg édes énekekkel: Egyedűl csak én kesergek. Ihon, a kinyílt mezőkben, Ligetekbe, rétbe, kerten […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása verse. A mord Merkurius szárnyain repűltem, A Fekete tenger partjára leűltem. A habok mormolva verik a kőszirtot, De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott Még a dühös habok mérgek s irígységek, Ámbár akármeddig tartott dühösségek. Nem messzire láttam ott egy roppant várost, Sok szegény királynak igen nagyon károst, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.