Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz című verse. Az egész világ feléledt S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend; Csak az egy Vitéz nem örvend. Enyelegnek a juhnyájak, Tehenek, lovak futosnak, Danol a pacsirta s a pinty; Az egész berek homályja Zeneg édes énekekkel: Egyedűl csak én kesergek. Ihon, a kinyílt mezőkben, Ligetekbe, rétbe, kerten […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verse. Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az estve

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az estve verse. A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások verse. Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások Bús szívem szomorog, Ezerfelé tántorog, Szegény fejem nyomorog, Sok gondolatban forog. Mert ezer baj, meg három, Akármerre eljárom, Akár jobbra gondolom, Akár balra fontolom; Jó végemet, Életemet, Soha nem várom. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Bús hánykódások […] Olvass tovább

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz verse. Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Édes keserűség

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Megkövetés

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Megkövetés verse. Ha haragszol, megkövetlek; Békélj meg, szép angyalkám! Csak azt mondtam, hogy szeretlek, S e szóért haragszol rám? Ki az oka? s ki hibája, Hogy kellemed olyan nagy? Hogy te, óh virtus példája, Szeretetre méltó vagy? Ha téged szeretni vétek: Hányan esnek úgy belé? S hogy én legtartósban vétek, Magam […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.