Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad!

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad! verse. Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt. […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő verse. Mint egy megért boróka, Mely tiszta hóra hullott; Mint a delin fehérlő Rózsába bútt bogárka; Mint a korinti szőlő A cúkoros kalácson: Úgy bársonyollik, oly szép, Oly édes egy kerekded Szeplőcske Lilla mellén. Ez az a kies szigetke, Amelybe a szerelmek, Ha keble tengerének Téjhabja közt fürödtek, Enyelgve […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Ajánló csók

    Csokonai Vitéz Mihály: Ajánló csók Rozáliám! te raktál Arcúlatomra csókot. Rozáliám! te raktál E verseimbe csókot, Teáltalad poétát Tett énbelőlem a csók: Légyen tehát tenéked Szentelve e csomó csók. Ha téged én, galambom, Tisztellek ennyi csókkal: Tisztelj te is, galambom, Engem meg ennyi csókkal! S meg ötvenennyi csókkal! Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság verse. Szép szabadság! ó, sohol sincs E világon olly becses kincs, Melly tenállad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Bíztatsz minket. Az olly madár igen ritka, Mellynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkűlni, Mégis […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz verse. Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka […] Olvass tovább

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram verse. Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az estve

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az estve verse. A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.