Dsida Jenő szerelmes verse
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKDsida Jenő: Jó éjszakát
Jöjjön Dsida Jenő: Jó éjszakát verse. Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra; Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A sötét erdő bólogat – Virág, fű: szendereg nyugodtan, Szép álmokat! Egy hattyú ring a tó vizében, Nádas-homályba andalog; Ringassanak álomba szépen Kis angyalok! Tündérpompájú éji tájon Felkél az ezüst holdvilág; Összhang […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Szerelmes ajándék
Jöjjön Dsida Jenő remek verse, íme a Szerelmes ajándék. Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színészné, dús-borzosat, tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ayrzy s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tesztelt egy hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítlen. S a csiklandva becézi […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Tavalyi szerelem
Jöjjön Dsida Jenő: Tavalyi szerelem verse. Emléke visszacsillog s olykor arcomra tűz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tűz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz. Még néha visszacsillog, de már nem bánt, nem űz, enyhén simogató, mint hűs, testvéri kéz: Lehullott, […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Leselkedő magány
Jöjjön Dsida Jenő: Leselkedő magány verse. És egyszer, tudom, te is elmégy a nyughatatlan árnyak útján. Mogorva lesz, üres és értelmetlen a hóbaguggolt kis fagyos faház. Tárva felejted az ajtót. Küntről beszitál, borzongat a köd s az esti szél bezúg, besír a végtelen fjordok felől. Egy elfelejtett képedet felakasztom a deszkafalra, örökmécsest gyújtok elébe… És […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő – Szerenád Ilonkának
Jöjjön Dsida Jenő – Szerenád Ilonkának verse. I was a child and she was a child, In this kingdom by the sea: Bat we loved with a love that was more than love – I and my Annabel Lee. (Allan Edgar Poe) A fűzfa behajlik a vízbe a víz körülötte csacsog locsogva körülsimogatják piciny buborék-pamacsok […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán
Jöjjön Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán verse. Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Ha valaki jönne…
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Tündérmenet
Jöjjön Dsida Jenő: Tündérmenet vers. A tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben szemükben harmat, áhitat – csigák s iszonyú nagy füvek közt, a sárga holdvilág alatt. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Dsida Jenő: Esti teázás
Jöjjön Dsida Jenő: Esti teázás verse. Az ódonművű óra ver, a mennyezeten pókok szőnek. Homlokodon bánat hever, bánata özvegy, néma nőnek, ki fogyton véknyul, mint a hold, mert arra gondol, ami volt s hunyó tűznél fonnyadva fázik és arra gondul, aki holt, míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett magányosan, csendben teázik. S akkor jövök. Halk nesze sincs […] Olvass tovább