Ajánljuk:

  • in

    Dsida Jenő: Én hívlak élni

    jöjjön Dsida Jenő: Én hívlak élni verse. Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Ősz

    Jöjjön Dsida Jenő: Ősz című verse. Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek. Siratom halálát Égő forró könnyel… …Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el! Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét. Mi a véleményed az Ősz írásról? Írd […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Mi lesz?

    Jöjjön Dsida Jenő: Mi lesz? verse. Uram, Te láttad: Homlokom tele kőzúzással, vérrel, kis lelkek köve milliószor ért el, de sohse dobtam mással vissza őket, mint édes, puha, krisztusi kenyérrel. Uram, Te láttad: Foszlós-belű volt, fehér és igaz, haragviszonzás s békét lehelt mégis, meleg illata csupa ős-poézis, s az őrjöngőnek fékező vigasz. Uram, most kérdem: […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Örök útitársak

    Jöjjön Dsida Jenő: Örök útitársak verse. Mellykémnek forró szeretettel Ez első versem, mit Hozzád irok, ki pályatársa lettél zord utamnak, ki megfogod kezem, míg búg a gép s az állomások mind mögém rohannak. Harminc kis állomást elhagytam immár és közeledik már a többi, jaj: minden nap új mérföldkő, új barázda, mindennap elhull egy-két szürke haj. […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Karácsonyi utazás

    Jöjjön Dsida Jenő: Karácsonyi utazás verse. Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt nézem a halkan pihéző havat s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Utban Csodálkozol: Te balga kis fiu, ma olyan vígnak látszol!… Csillapáros […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Hálaadás

    Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A sötétség verse

    Jöjjön Dsida Jenő: A sötétség verse című költeménye. Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul: reves fák nyirka folydogál, s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved. …Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony

    Jöjjön Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony verse. Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva […] Olvass tovább

  • Sokak szerint ez Dsida Jenő legszebb verse

    Sokak szerint ez Dsida Jenő legszebb verse – íme a csodás költemény. “Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.” – indul a költemény, majd így folytatódik: “Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Ősz a sétatéren

    Jöjjön Dsida Jenő – Ősz a sétatéren verse. Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: December

    Jöjjön a Dsida Jenő: December verse. A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. …Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér. Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Felhők fejedelme

    Jöjjön Dsida Jenő: Felhők fejedelme verse. Egy viharterhes éjszakán sötét felhők királlyá tettek, leszálltak hozzám gomolyogva és hódolattal körülvettek. E viharteljes éjjel óta egyre jönnek a ködcsomók, jön a sok újabb szürke felhő, halk tisztelgés, sok furcsa bók. S velem maradnak mindörökké, beléjük merül homlokom, ha könyvbe nézek, gépen írok, vagy csilingel a telefon. Felhő-ország […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.