Tag Archives: Dsida Jenő

Négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes vers

Válogatott versek sorozatunkban most négy kevésbé ismert csodaszép magyar szerelmes verset hoztunk. Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Klikk a teljes versért Dsida Jenő: Szerelmes ajándék Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színével ékes kis ...

Read More »

Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony

Jöjjön Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony verse. Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, ...

Read More »

Dsida Jenő – Ősz a sétatéren

Jöjjön Dsida Jenő – Ősz a sétatéren verse. Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok is leszállingóznak, a jövőéviek is; ...

Read More »

Dsida Jenő: Szerelmes ajándék

Jöjjön Dsida Jenő: Szerelmes ajándék verse. Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színével ékes kis terítőt, dús-borzosat, mely tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ágyról s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tested a hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítlen. S míg csiklandva becézi bársonybolyha zsenge talpadat és ...

Read More »

Sokak szerint ez Dsida Jenő legszebb verse

Sokak szerint ez Dsida Jenő legszebb verse – íme a csodás költemény. “Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.” – indul a költemény, majd így folytatódik: “Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal ...

Read More »

Ezeket érdemes elolvasni! Dsida Jenő 5 remek verse

Ezeket érdemes elolvasni! Dsida Jenő 5 remek verse. Túl jégmezőkön Halott leányka emlékének A megfagyott öbölben jégbe szorult a csolnak. A hallgatás bárányai melletted vándorolnak. Mégy lankadón és szelíden, glóriásan és nézelődőn a vattás békesség felé véget nem érő jégmezőkön. Lapozz lent, összeállításunk a következő oldalon folytatódik!  |Ritka szavak kvíz – melyik ismert magyar versekben találkozhatunk velük? KLIKK!| Kibomlott és ...

Read More »

Dsida Jenő: Július

Jöjjön Dsida Jenő: Július verse. Itt künn járok a földeken, kedves. A kalászok megbókolnak előttem: olyan hatalmas vagyok, olyan bronzarany félisten, mikor rádgondolok. Egyébként pedig költő, sétáló ember, akire fény hull és sárgaméz-mosolygás. Tehénkék. Pásztorok. Nyári máglya. Búzamező. Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét. Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját!

Read More »

Dsida Jenő: Vallomás

Jöjjön Dsida Jenő: Vallomás verse. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék ...

Read More »

Dsida Jenő: Falusi temetés

Jöjjön Dsida Jenő: Falusi temetés verse. Vékony harang erőlködik: Meghalt a Sándor kocsis lánya Állj meg világ – aranyláncos urak vegyék le a kalapjukat olvadj le hó az Istenszéke ormán Meghalt a Sándor kocsis lánya Fekete koporsót szegeztek a sápadt arcocskára – Ki segít az édesanyjának? Ki örül a tavasznak? Ki énekel a templomi sorban? Feketén beszél a pap versenyt ...

Read More »

Dsida Jenő: Nincs már semmi

Jöjjön Dsida Jenő: Nincs már semmi verse. Én ismerek egy ismeretlent, ki életet korán tanul, s amikor úgyis fázva fázik: hullaként a hullámba hull. Szemünk behúnyt, szívünk kihúnyt, a halk hullám dobálva ringat, és vén sziklák loccsantják vissza ájult, szomorú szavainkat. Nincs már semmi, nincs hova menni, csak fonni, kötni, szavakat fonni és fonva venni fontolóra, amit úgysem lehet kifonni. ...

Read More »

Dsida Jenő: Három falusi ének

Jöjjön Dsida Jenő: Három falusi ének verse. I.  Aranypor van a levegőben és pátriárkák szívéből füstölgő, ősi, nagy megelégedettség. Süt a nap. Két kicsi borjú eszik a kezemből, zsenge falevelet: olyan ártatlanok és szelidek és szeretnek engem. A templomból zúg-búg az orgona, emberek énekelnek tudatlan, egyszerű szájjal s galambok ülnek a toronypárkányra: fehérek és szürkék. Messzi világból ideszállnak minden haragvó, ...

Read More »

Dsida Jenő: December

Jöjjön a Dsida Jenő: December verse. A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. …Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér.

Read More »

Dsida Jenő: Hálóing nélkül…

Jöjjön Dsida Jenő: Hálóing nélkül… verse. Föl-fölvetem és némán eltünődöm, mi is lelt tegnap este engemet? Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl hálóingemet, egyedül álltam, kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett. Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség, este, melynek már szinte teste van, a pillanatok estek és zuhogtak és én ...

Read More »

Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról

Jöjjön Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról verse. Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a vér. S megkopva lassan megyek ...

Read More »

Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

Jöjjön Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás verse. Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez… Most váratlanul vágyón megvonaglik És ...

Read More »

Dsida Jenő: Hálaadás

Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem ...

Read More »

Dsida Jenő: Hegyi beszéd

Jöjjön Dsida Jenő: Hegyi beszéd verse. Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull. Nem érzem a világ-nagyság iszonyú súlyát vállamon: a csillag-titkok, csillag-dalok, fogamzás, keletkezés, halál: nem érdekelnek. Megnőtt az életem. Minden eltörpült. Szeretek: én vagyok fontos és ő. Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket. ...

Read More »

Rajhona Ádám verset mond – Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök című verse Rajhona Ádám előadásában. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon ...

Read More »

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek, a ...

Read More »

Dsida Jenő: Temetőben

Jöjjön Dsida Jenő: Temetőben verse. Köröttem csend – és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez ő, ez ő, ez ő! – Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rámköszönnek, és mind az igazi Nagyok – Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. ...

Read More »

Dsida Jenő Megbocsátod-é?

Jöjjön Dsida Jenő Megbocsátod-é? verse. Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? |Ritka szavak kvíz – melyik ismert magyar versekben találkozhatunk velük? KLIKK!| Víz vagyok. Megbocsátod-é, hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok. Megbocsátod-é, hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Read More »

Emlékezünk! Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Dsida Jenő Nagypénteki ima című versével emlékezünk meg a kereszténység megváltójának kereszthaláláról. A hívők szerint Jézus Krisztus harmadnapra feltámadott. Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. Szegekkel vert a Világ keresztre, Aki mindig csak Vigasztaltad őt. Mi jót is tettem Én a világnak, Sok-sok napomon? Csúfolnak? Kínoznak? Szegeznek engem? Mért panaszkodom? Uram, bocsáss meg! Haragban égni Nincs okom; Egyebet ...

Read More »

Dsida Jenő: Valami eltörött

Jöjjön Dsida Jenő: Valami eltörött verse. Az őszi alkony mély, parázna vággyal simúl a hegy fölé, beteg szélben liheg a hamvadó Nap parazsára. Sok vén, esőlocsolta háznak falán rikolt a nyomor-plakát. Autóbuszokon vézna emberek döcögve fáznak. Szemek futnak a hideg holdig. Egy kisfiú a szívét fogja, a toronyra néz, a levegőbe: úgy fél, hogy összeomlik. Senki se tudja, mit veszített, ...

Read More »

Dsida Jenő: Mese, mese, mátka

Jöjjön Dsida Jenő: Mese, mese, mátka verse. A fűz a vizen áthajolt. Szép zöldhajú szűz mátka volt, vállán veréb ült, néha tíz. Alant suhant, rohant a víz, mint egy bolondos, bő regény, hűtlen, makrancos vőlegény. A felhő könnyű, ritka volt, s az ég sötétkék tintafolt, és csók a szél, mely átoson a füstbe süppedt városon. És akkor lopva jöttem én ...

Read More »

Dsida Jenő: Én hívlak élni

jöjjön Dsida Jenő: Én hívlak élni verse. Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ...

Read More »

Dsida Jenő: Visszatért lovagok

Jöjjön Dsida Jenő: Visszatért lovagok verse. A hold elrejtette arcát. Fáklyáink fénye elhullt s lámpásainkat kifújta a szél. Megyünk gyalogosan, bús-kevesen, csatakosan, keservesen az erdő felé. Megyünk. Lándzsáink hegye bosszankodik, hogy nem tud fényleni, mellvértezetünk alig-alig tűri szívünk egyre fulladtabb zuhanását. Aranysarkantyunk lovat keres a sárban, de nem talál. Iszonyú az élet sötétsége hatszáz évből visszatért lovagoknak. Egy lépést se ...

Read More »

Dsida Jenő: Összefont tenyérrel

Jöjjön Dsida Jenő: Összefont tenyérrel verse. Eget kémlelek néma fellegrésen és szúnyoghadként körülzummolyog ravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisugom a hazugarcú, kémlő alkonyatnak – Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája – (Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba fűztem annyi jajt, bolondnak néznek ...

Read More »

Dsida Jenő: A búvár

Jöjjön Dsida Jenő: A búvár verse. Lemerült, felbukott, lebukott, felmerült. Elnyelte a zöld pokol jajgató torka s újból kivetette. Különös tárgyakat hozott fel: fénylő halakat, királyok koronáját, koldusok sírását, eltűnt világok árnyékait, segélykiáltásokat; ismeretlen, eljövendő órák imbolygó üzeneteit, sűlyedt hajókból árboc-szilánkot, gyilkos szemek bús, beteg fényét, halott menyasszony mosolyát. Felbukott, lemerült, el sem igen képzelhette másként. A gyöngyhalászok mind kikacagták ...

Read More »

Dsida Jenő: A sötétség verse

Jöjjön Dsida Jenő: A sötétség verse költeménye. Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul: reves fák nyirka folydogál, s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved. …Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy feketekávés pohár keserű, nyirkos éjjelébe? S figyelted-e: a ...

Read More »

Watch Dragon ball super