Gárdonyi Géza
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKGárdonyi Géza: A Balaton
Jöjjön Gárdonyi Géza: A Balaton verse. Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! Arcát a hold benned elmélázva nézi, s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon. Leülök egy kőre s elmerengek hosszan az éjjeli csendben az alvó fa alatt. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. […] Olvass tovább
-
in VERSEKGárdonyi Géza: Szeptember
Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább
-
Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse
Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse. Aludjál, aludjál Aludjál, aludjál, Angyallal álmodjál! Elindult az angyal Egy fényes csillaggal, Egy fényes csillaggal, Egy csengő csengővel, Asztalra rakható Szép arany erdővel. Szép arany erdőben Kis ezüst házikó, Házikó közepén A tündér Anikó. Anikó szobája Tele van virággal, Virággal, madárral, Cicával, babával. A virág kinyílik, A […] Olvass tovább
-
Gárdonyi Géza öt legszerelmesebb költeménye
Gárdonyi Géza aztán tudta, mi a szerelem. Hogy miből gondoljuk? Abból, hogy ő költötte az alábbi öt verset. Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében. Juliska nem talál: Kevés még a virág. – Aki engem szeret, ibolyát ad nékem. Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr: ez a vallomásnak legkönnyebb formája. […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Gárdonyi Géza – A kutya meg a nyúl
Jöjjön Gárdonyi Géza – A kutya meg a nyúl verse. Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén, minden állat békességben éldegélt a föld szinén. Ki volt akkor nagyobb úr, mint a kutya meg a nyúl! Erdőn, mezőn együtt jártak, együtt ettek, együtt háltak; megosztották, amit fogtak, szóval: jóbarátok voltak. Egyszer, hogy a tél beállt, és a hideg […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Gárdonyi Géza: A cica
Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Gárdonyi Géza: A harmonika
Jöjjön Gárdonyi Géza: A harmonika verse. Óh, talán ez igaz sem volt, ezt csupán csak álmodtam: nyári estén, csöndes estén, ablakánál állottam. Fenn az égen csillagezrek, lenn a földön lágy homály; valahol a faluvégen harmonika muzsikál. Valamelyik parasztlánynak tiszteleg a Gál fia. Együgyű kis hangszer biz ez: csizmadia-muzsika. S mégis ime álmodozva hallgatjuk a muzsikát. […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Gárdonyi Géza: Tíz év multán
Jöjjön Gárdonyi Géza Tíz év multán verse. Régen nem láttam ezt a nagy falut, ez ablakot és a kis zöld kaput, amelyben méla szép virágfejed előbukkanva, várt-várt engemet. S ahol egy holdas nyári éjjelen mondottuk: “Isten áldjon, édesem”. És egymást hosszan át- meg átölelve, jaj, sírva néztem, szép, síró szemedbe. A ház épp olyan csöndes […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Gárdonyi Géza: Esküvő után
Jöjjön Gárdonyi Géza: Esküvő után verse. (Egy verses szinműből.) Borulj szívemre te, fényes egeknek földre leszállott angyala! Olyan vagy így e menyasszonyruhában, mint a virágzó almafa. S mint tavaszszal az almafa körül zeng a méheknek mézittas kis népe, így zeng szívemben százezer húron a boldogságnak szép álomzenéje. Borulj szívemre, kedves feleségem, mert mától fogva ez […] Olvass tovább