Ajánljuk:

  • in

    Gárdonyi Géza: Szeptember

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza – A kutya meg a nyúl

    Jöjjön Gárdonyi Géza – A kutya meg a nyúl verse. Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén, minden állat békességben éldegélt a föld szinén. Ki volt akkor nagyobb úr, mint a kutya meg a nyúl! Erdőn, mezőn együtt jártak, együtt ettek, együtt háltak; megosztották, amit fogtak, szóval: jóbarátok voltak. Egyszer, hogy a tél beállt, és a hideg […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Amint itt ülök

    Gárdonyi Géza: Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat, árnyék gyanánt száll rám egy gondolat: hogy egykor édes Vilmám, angyalom eljön a tél, te gyönge liliom, s mindenre, ami tavaszszal virul, bimbózik, nyílik, s bájában pirul, amit remekbe alkot a természet, havas lepellel száll rá az enyészet. Merengve nézem szelíd arcodat, s napfény […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: A harmonika

    Jöjjön Gárdonyi Géza: A harmonika verse. Óh, talán ez igaz sem volt, ezt csupán csak álmodtam: nyári estén, csöndes estén, ablakánál állottam. Fenn az égen csillagezrek, lenn a földön lágy homály; valahol a faluvégen harmonika muzsikál. Valamelyik parasztlánynak tiszteleg a Gál fia. Együgyű kis hangszer biz ez: csizmadia-muzsika. S mégis ime álmodozva hallgatjuk a muzsikát. […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: A Balaton

    Gárdonyi Géza: A Balaton Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! Arcát a hold benned elmélázva nézi, s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon. Leülök egy kőre s elmerengek hosszan az éjjeli csendben az alvó fa alatt. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Napnyugváskor

    Gárdonyi Géza: Napnyugváskor Ha egyszer a nap egy nagy éjszakán elveszne a Föld tulsó oldalán, s mi várnánk, várnánk hogy reggel legyen, s nem lenne reggel többé sohasem… Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Ne félj!

    Gárdonyi Géza: Ne félj! Mintha látnám a fehér-ruhás Szentet, amint Jairus házához közelget, s hírül hozzák, hogy: Meghalt már a lányka! Jézus ránéz az elsápadt apára: „Ne félj, csak higgy!” Ha ránk is így szakad a fájdalom, szerettünket látva a gyászpadon, s kiáltjuk: Nincs már, nincs, aki megmentsen! törjön át Jézus szava a bús csenden: […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben verse. Fehér kis kápolna erdő sűrűjében. Valami remete lakja réges-régen. Valami kis remete, kit senkise ismer. Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll, s a benne tévelygő aggódva megáll, s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra? Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

    Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Április végén

    Gárdonyi Géza: Április végén A nap letette arany-koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén. A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma. Érzem az álmot, mint száll fűre, fára. S tengerként árad, nő […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság? Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, […] Olvass tovább

  • in

    Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse

    Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse. Aludjál, aludjál Aludjál, aludjál, Angyallal álmodjál! Elindult az angyal Egy fényes csillaggal, Egy fényes csillaggal, Egy csengő csengővel, Asztalra rakható Szép arany erdővel. Szép arany erdőben Kis ezüst házikó, Házikó közepén A tündér Anikó. Anikó szobája Tele van virággal, Virággal, madárral, Cicával, babával. A virág kinyílik, A […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.