Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse. Aludjál, aludjál Aludjál, aludjál, Angyallal álmodjál! Elindult az angyal Egy fényes csillaggal, Egy fényes csillaggal, Egy csengő csengővel, Asztalra rakható Szép arany erdővel. Szép arany erdőben Kis ezüst házikó, Házikó közepén A tündér Anikó. Anikó szobája Tele van virággal, Virággal, madárral, Cicával, babával. A virág kinyílik, A madár danolgat, Cica a babával ...

Read More »

Gárdonyi Géza aztán tudta, mi a szerelem. Hogy miből gondoljuk? Abból, hogy ő költötte az alábbi öt verset. Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében. Juliska nem talál: Kevés még a virág. – Aki engem szeret, ibolyát ad nékem. Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr: ez a vallomásnak legkönnyebb formája. Csak egy sápadt fiú nem ...

Read More »

Jöjjön Gárdonyi Géza – A kutya meg a nyúl verse. Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén, minden állat békességben éldegélt a föld szinén. Ki volt akkor nagyobb úr, mint a kutya meg a nyúl! Erdőn, mezőn együtt jártak, együtt ettek, együtt háltak; megosztották, amit fogtak, szóval: jóbarátok voltak. Egyszer, hogy a tél beállt, és a hideg hó leszállt, azt mondja a ...

Read More »

Jöjjön Gárdonyi Géza Fiamnak verse. Íme Gárdonyi Géza Fiamnak című költeménye. Mint a magasban lengő sasmadár, úgy kóvályog fölöttünk a halál: hol itt, hol ott egy lelket elragad. Csupán a test marad. Ha engem látsz majd némán, hidegen, és szólítasz és nem nyitom szemem, az égre nézz: én immár arra lengek. Csupán a testem az, mit eltemettek. Elhagylak. De ha ...

Read More »

Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint egy vén szerelmes. S amíg ...

Read More »