Ajánljuk:

  • in

    Gárdonyi Géza: Ima

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Ima verse. Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád, Fenséges Isten, a kérvényemet: Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram, Hová a szél is gyalog mehet. Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kis malac S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom. Szobám legyen hűs és […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság? Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Április végén

    Gárdonyi Géza: Április végén A nap letette arany-koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén. A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma. Érzem az álmot, mint száll fűre, fára. S tengerként árad, nő […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Fiamnak

    Jöjjön Gárdonyi Géza Fiamnak verse. Mint a magasban lengő sasmadár, úgy kóvályog fölöttünk a halál: hol itt, hol ott egy lelket elragad. Csupán a test marad. Ha engem látsz majd némán, hidegen, és szólítasz és nem nyitom szemem, az égre nézz: én immár arra lengek. Csupán a testem az, mit eltemettek. Elhagylak. De ha sírva […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

    Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: A Balaton

    Gárdonyi Géza: A Balaton Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! Arcát a hold benned elmélázva nézi, s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon. Leülök egy kőre s elmerengek hosszan az éjjeli csendben az alvó fa alatt. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse

    Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse. Aludjál, aludjál Aludjál, aludjál, Angyallal álmodjál! Elindult az angyal Egy fényes csillaggal, Egy fényes csillaggal, Egy csengő csengővel, Asztalra rakható Szép arany erdővel. Szép arany erdőben Kis ezüst házikó, Házikó közepén A tündér Anikó. Anikó szobája Tele van virággal, Virággal, madárral, Cicával, babával. A virág kinyílik, A […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Tíz év multán

    Jöjjön Gárdonyi Géza Tíz év multán verse. Régen nem láttam ezt a nagy falut, ez ablakot és a kis zöld kaput, amelyben méla szép virágfejed előbukkanva, várt-várt engemet. S ahol egy holdas nyári éjjelen mondottuk: “Isten áldjon, édesem”. És egymást hosszan át- meg átölelve, jaj, sírva néztem, szép, síró szemedbe. A ház épp olyan csöndes […] Olvass tovább

  • Sokak szerint ez Gárdonyi Géza legszebb verse

    Sokak szerint ez Gárdonyi Géza legszebb verse – íme a csodás költemény. Gárdonyi Géza: Este A nap feküdni készült a szőlőhegy mögött: égő-vörös fátyol-ingébe öltözött. Május volt. Kéklett az orgonafák lombja. Sárga cserebogár keringőzött dongva. És mi a kis padon az eperfa alatt virágot kötöttünk, holmi pitypangokat. A nap lassan beledűlt szép selyemágyába: violaszín szárnyon […] Olvass tovább

  • Gárdonyi Géza öt legszerelmesebb költeménye

    Gárdonyi Géza aztán tudta, mi a szerelem. Hogy miből gondoljuk? Abból, hogy ő költötte az alábbi öt verset. Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében. Juliska nem talál: Kevés még a virág. – Aki engem szeret, ibolyát ad nékem. Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr: ez a vallomásnak legkönnyebb formája. […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: A cica

    Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint […] Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: A harmonika

    Jöjjön Gárdonyi Géza: A harmonika verse. Óh, talán ez igaz sem volt, ezt csupán csak álmodtam: nyári estén, csöndes estén, ablakánál állottam. Fenn az égen csillagezrek, lenn a földön lágy homály; valahol a faluvégen harmonika muzsikál. Valamelyik parasztlánynak tiszteleg a Gál fia. Együgyű kis hangszer biz ez: csizmadia-muzsika. S mégis ime álmodozva hallgatjuk a muzsikát. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.