Heltai Jenő

Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akácok alján mindaketten, Fehér virágok hullottak reánk. S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog, A millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S ahogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta:”csak szeressetek! A sors mogorva, szívtelen, siket És mig a […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: Lelkem falán verse. Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom szőke hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem. És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem. Igérd […] Olvass tovább