Ajánljuk:

  • in

    Illyés Gyula: Életfák

    Jöjjön Illyés Gyula: Életfák verse. Meddig lesz még telek – temetőkre? Telik a Föld! Magasba szorulva galambházakban vár vén szülőnkre, vár miránk is majd zsúfolt urna. Ha vénül a szív – nem le a földbe: szívünkbe merülnek le a holtak. Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve, mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak! Száll a lélek repesve, ha – várják! Így […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Őszi este

    Jöjjön Illyés Gyula: Őszi este verse. Hajlik az aszu ág hangjával: recseg, elreccsen az égen a vadlúdsereg vonala: itt az ősz; pálca töretett a víg világ felett; herseg a halott fű, sás torzsa ropog, ahogy a réten át haza ballagok arra, hol mint égigérő oszlopok vacsora-füst immár száz-szám gomolyog Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Őszi […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Bartók

    Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Feltámadás

    Jöjjön Illyés Gyula: Feltámadás verse. A föld, az immár cserepesre szikkadt, nyílt és nyílt, mint megannyi pici sírlap. Fejét kidugta – hívta már a nap – holt-fehéren, kis Lázárként, a bab. Aztán percenként itt is, ott is egy újabb parányi lap emelkedett. Régen örültem olyan jót, mint másnap az általános bab-feltámadásnak. Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Feltámadás […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Új nép a parton

    Jöjjön Illyés Gyula: Új nép a parton verse. Fürdőruhában szép lépésű nő — Jó alakja az elegancia. Hogy ideillik! Mily “előkelő” S mi mindent mond el, ahogy kisfiára pillantva elkiáltja: “Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!” Olvass tovább