A versek oldala
József Attila versekJózsef Attila XX. századi költő, gondolkodó versei egy oldalon.
Jöjjön József Attila – Tűz van! verse. Tűz van! Ég a malom! Ne bántsatok, én nem akarom, Jaj, tán csak bennem ég az a malom? Ne bántsatok, én nem akarom, Csak néha hittem úgy, álmaimban. Azért ordítok, hátha elhiszik, Hogy tűz van, tűz van. Nagykedvű, éhes nyújtózásokkal Nyurga karokkal kalimpál az égnek, Belül ég, de […] Olvass tovább
József Attila: Szerelmes vers Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ime, hát megleltem hazámat verse. A költemény 1937. novemberében született. (Ime hát megleltem hazámat ) Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szerelmes keserű hazafiság verse. Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám Hazám tarolt mezője vár – Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék! Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyűm le, már Nem sercen fű és […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Dúdoló verse. A rétek, útak csendesen úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk, piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád? új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ákácokhoz verse. Száz göbbedő odvas falunkba’ homokot kötözni magunkba’ – ákácok, vigyázzunk magunkra! – az úri szélben ez a föladat. Zizegni minden bizalomra keserülő e marxi munka, de kössünk, kössünk lágyan zsongva, a homok elfut, a föld megmarad. Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa? Nem sors az egyes ember sorsa! Fogom én, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Lopók között szegényember verse. Lopók között szegényember, Szegényember sose fél, Minek félne, szíve, lelke Erősebb a többinél. Lopók között szegényember, A Jóisten megsegél! Nincs tehene a szegénynek, De ha van is elvetél. Lopók között szegényember, Szegényember kapanyél. A világot megkapálni, Szegényember annak él. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Sok gondom közt verse. Sok gondom közt veled vesződöm, bóbiskós szántón mérgelődöm s harmatos, dobogó dombokon szememre húzom a kalapom. Hosszúkat lépek s keserülvén legelgető borjak közt ülvén orrocskájuk is téged idéz s rózsás csülkökkel szivembe lépsz. Zsákom rádobom a bokorra, bottal ütök a virágokra, ordítok, ha szól a billegő, a folyóig […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb verse. Ha az Isten íródiák volna S éjjel nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni. Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek, Melegét meg odadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak. Köznapokon ott van a dologba, Várt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A csoda verse. A csoda Kár volna magamat eladnom Célért, eszméért, okért, hitért. Hogy magyarázzam az eget másoknak. Eladni magamat semmiért. Te vén szilvafa, ugye, igazam van? Te tudod, te százesztendőt éltél!… S akkor sikított, elbőgte magát A kert mellett egy vén acéltehén. Nem is acél volt, hanem drágakő. Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Balatonszárszó verse. 1 Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban. Kell már ahhoz a testhez […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Én nem tudom verse. Én nem tudom, mi fenyeget az estek csipkés árnyain; mint romló halról a legyek, szétszállnak tőle álmaim. És nem tudom, mily dajkahang cseng a szivembe csendesen: nyugodj, hiszen csak este van s mitől is félnél, kedvesem? Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Én […] Olvass tovább