Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Anya

    József Attila: Anya Az őszi eső szürke kontya arcomba lóg zilálva, bontva. Harmadik napja sírja, mondja, mint tébolyult anya motyogja – mert csecsre vágyom – rám meredve: Reátaláltam gyermekemre, aludj el, édes kedvesem, te, csitt, csitt, kicsikém, tente, tente… Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét. Mi a véleményed az Anya írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    József Attila: Március

    Jöjjön József Attila: Március verse. Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csúcsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag…” Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Március írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ülünk egymás mellett

    Jöjjön József Attila: Ülünk egymás mellett verse. Ülünk egymás mellett a padon. Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon. Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki. – Mért kell a csüggedtnek búsan – mégis élni? Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme, Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke, A lelke-szerelme csupán értem ég, S azt […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Megfáradt ember

    Jöjjön József Attila: Megfáradt ember verse. A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nem én kiáltok

    Jöjjön József Attila: Nem én kiáltok verse. Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe – Hiába […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    József Attila: Ringató Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Ringató irásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    József Attila: Istenem

    Jöjjön József Attila: Istenem verse. Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A bánat

    Jöjjön József Attila: A bánat verse. A bánat szürke, néma postás, Sovány az arca, szeme kék, Keskeny válláról táska lóg le, Köntöse ócska, meg setét. Mellében olcsó tik-tak lüktet, Az utcán félénken suhan, Odasimúl a házfalakhoz És eltünik a kapuban. Aztán kopogtat. Levelet hoz. Köszönjük, hogy elolvastad A bánat költeményt. Mi a véleményed József Attila […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

    Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez József Attila legszebb verse

    Sokak szerint ez József Attila legszebb verse – íme a csodás költemény. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Medvetánc

    Jöjjön József Attila: Medvetánc. Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa! Hova vánszorogsz vele? Fordulj a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam. Nyusztból, nyestből, mókusból, kutyából meg farkasból. Brumma, brumma, brummadza. Gyöngyöt őszig válogattam, fogaimra úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Óh szív! Nyugodj!

    Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.