A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: Kései bölcsesség verse. A földi életet, mi hátra van, Csak ráadásnak tartom untalan, Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít, Az én utam már sok halálba vitt. Ha jó, ha rossz, elnézem a napot, Esőben, fényben eldalolgatok, Viharban, csöndben érzem boldogan, Hogy a szívemben sír nyugalma van. A sír nyugalma áldott nyugalom […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Egy ház verse. Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel Nem ostromolta gőggel az eget, Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon, Öreg anyó volt, élt már eleget. De nekem a szívembe vág a csákány, Mely falait lebontja, mert nekem E ház volt gyermekségem, ifjúságom, E szürke ház volt színdús életem. Ez alacsony […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Coronatio verse. Annának víg bukását, könnyű vesztét Jelentik gyászos pósták néha nékem, Hogy elsodorták tőlem ködös esték S rózsák között botorkál víg vidéken. Annának víg bukását nem sirattam, Mert Annát nékem nem lehet siratni, Annának én örök száz kincset adtam, Min nem győzhetnek a pokol hatalmi. Szépség, szűzesség, ifjúság virága, Mint tépett […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula A tápai Krisztus verse. Az ország útján függ s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az öregségről verse. Az ember sokszor megszépül, ha eljő Az öregség. Fáradt tekintetében Kihúny a vak mohóság, kapzsiság S szelíden pislog az emlék világa. A keze nem szorul konok ökölbe, De símogató békélten pihen meg Az ifjúság fején és vállain. A haja őszén megcsillan mosolygón A verőfény, mint a havas mezőkön, Melyek fölött […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A költő szól verse. Hallottál a mesék királyfiáról, Ki három évig elbűvölten élt, Kitől öröm, szerencse tovapártolt S vad rengetegbe ölte életét? Úttalan úton járt nagy messzeségben, Érdes darócban, árván, szomjan, étlen, Szomorúságos nótákat dalolt, De mégis – mesék királyfia volt! Hallottál a titokzatos szigetről, Hol örök nyár él, örök szerelem, Halkhúrú […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A szerzetes hóráiból verse. Örvény az Isten! Szörnyű, mély, örök. Szédülnek tőle mind A gyöngék, gyávák, bűnösök! Örvény az Isten! Minden éjjelen S minden gyötrelmen át Ez örvény vár és végtelen! Szeressétek a mély örvényeket, Szerelmet és halált S ama nagy, örök életet! Minden örvényen át híd a remény, A lélek odatör, […] Olvass tovább