A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: Annabál verse. Lelkemben áll a boldog Annabál, Örvénylő vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal. Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dicsőség, S […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Testamentom verse. Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. […] Olvass tovább
Íme Juhász Gyula: Szerelem? Ruttkai Éva előadásában. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse. I Vörös függöny mögött a ködös éjben Csak isznak ők s a mély pohárba néznek, Melyben vörös bor csillog tompa fényben, Bora búnak, vigasznak és veszélynek. Ez a határ és itt kell elterülni A sáros hóban szárnynak és reménynek, Ez a határ, az élet hegedűi Itt gyanta híján fásultan […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Órák zenéje verse. Bús, alabástrom oszlopfejeken Méláz az óra, antik ébenóra. Üvegharang alatt halkan lebeg Monoton, ódon, fáradt mutatója. Virrasztok egy kopott, rőt szőnyegen, Lelkemben mélabúnak hangfogója, Aranyport szitál rám ma a jelen S nótába fog az ódon ébenóra. A dallam megtörik az üvegen. Ó ez üveg a múlt bús hangfogója! Ott […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A szent szarvas verse. Vác fölött, vén erdők alján, Vesztett harcok alkonyatján, Arany gyertya sebzett szarván, Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye, Szép pogányság bús reménye, Sápadó arany vak éjbe, Eltűnt erdők sűrüjébe. Látta László, aki szent lett, Látta Géza s elmerengett, Látta Sólom, aki vesztett, Látta igric s könnye […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szonett Szegedhez verse. A magyar Alföld legszebb délibábja Te vagy, szülötte városom, Szeged, De nem csalóka nyári fény varázsa, Hanem valóság bús puszták felett. Az égbe törnek tornyaid kevélyen S a szőke magyar vízben rengenek A palotáid és a magyar éjben Virrasztó lángod nagy-messze remeg. Dugonics András nézi, hogyan épül, Magasba hogy […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp […] Olvass tovább