Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Augusztus

    Jöjjön Juhász Gyula: Augusztus című verse. Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És szilajan törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Anasztázia

    Juhász Gyula: Anasztázia Föltámadó: így hívták nagyanyámat, Akinek arcán másvilági bánat Hervatag őszi mosolya ragyog; Igy néznek ránk a bús őrangyalok. Föltámadó: fájdalmas anyasága Ma benned él anyám, te árva, drága, Te könnyezőn mosolygó jó anya, Szomorú házunk szelíd alkonya. Föltámadók: bennem ma száz dalokban Mély bánatotok hamva lángra lobban S mi bennetek holt, néma, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A rém

    Jöjjön Juhász Gyula: A rém verse. Bennem jár, hallom, mint kopog Álomtalan, vak éjeken, Kopog, dobog, indul, megáll És jár tovább hűségesen. Figyeli néha, alszom-e? Figyelem néha: alszik ő? Fölöttünk ápolónk virraszt, A végtelen és bús Idő. Hiába várok, nem pihen, Kopog, dobog, jár, kél a Rém S álmomban is hallom, amint Föl és lejön, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Milyen volt….

    Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel

    Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Consolatio

    Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Szavak

    Jöjjön Juhász Gyula: Szavak verse. Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak. Eldöntenek egy életet, följárnak, mint kísértetek. Szárnyalnak, mint a gondolat, görnyedve hordnak gondokat. Világokat jelentenek, meghaltál, ha már nincsenek. Dalolnak és dadognak ők, gügyögnek, mint a szeretők. Ölnek és feltámasztanak: szavak, csodálatos szavak. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a véleményed a Szavak írásról? […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Húsvétra

    Jöjjön Juhász Gyula Húsvétra verse. Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmuláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Maris

    Jöjjön Juhász Gyula – Maris verse. Cselédünk volt. Olyan, mint a többi, Paraszti, dolgos. Nótákat dalolt. Vasárnap hosszan szokott fésülködni: Kimenő napja volt. Egy katonát szeretett, aki hozzá Három nagy évig hűséges maradt S ki szép levelet küldött neki százat, Virágos, rímes szavakat. Vasárnap volt, kora tavasszal, Maris a konyhában fésülködött, Álmosan, lustán s álmodozva […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Vízkeresztre

    Jöjjön Juhász Gyula: Vízkeresztre verse. Jövének távol, boldog Napkeletről Három királyok, híres mágusok, Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről, Kiről legenda és jóslat susog. Ki született szegényen Betlehemben, Kit megöletne Heródes király S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja A Kisdedet, ki a jövő királya S a […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Vértanúink

    Juhász Gyula: Vértanúink A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol: E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek! Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál szebb és szabadabb! A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen. Szemünk nem látta, lelkünk […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: November

    Juhász Gyula: November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt. Nem is szerettem fanyar új borát, Asszonytalan és pénztelen sorát. Nem is sirattam el, csak csöndesen Elbámulok az eltűnt éveken: És ma sír, zúg, búg, zendül az avar: Holt ifjúságom […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.