A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: A szerzetes hóráiból verse. Örvény az Isten! Szörnyű, mély, örök. Szédülnek tőle mind A gyöngék, gyávák, bűnösök! Örvény az Isten! Minden éjjelen S minden gyötrelmen át Ez örvény vár és végtelen! Szeressétek a mély örvényeket, Szerelmet és halált S ama nagy, örök életet! Minden örvényen át híd a remény, A lélek odatör, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Nietzsche Naumburgban verse. Egy árny kószál a parkban őszi estén, Szánd meg s imádkozz érte jó keresztény, Az égbe tört és pórul járt szegény. Most vánszorog, jár körbe-körbe némán, Nagy homlokán és kiégett szemén árny, Nincs nála nyomorúbb e földtekén. Mégis ti, kiknek a menny megigérve, Ti jámborok, reám figyeljetek, Hős és […] Olvass tovább
Ezeket érdemes elolvasni! Juhász Gyula 5 remek verse. Önarckép Ez elfáradt fej mélyen meghajol már A sors előtt, mert mindig jó a sors, Ezt vallja Zrinyi és így zsong a zsoltár, Szívem, te lázadó vagy s most lakolsz! De a világi urak és hatalmak Nem látták soha görnyedten e főt, Mely könnyes szemmel és dalos […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: De profundis verse. A mélyből jöttem. Vár rám a magas, A diadalmas, a tűzsugaras. A mélyből jöttem, az égbe török, Vár rám az élet, a boldog, örök. A mélyből jöttem. Ott minden sötét, Orr örököltem gyászok örökét. A mélyből jöttem. Ott fojtó a lég, Mindig sötéten, egyedül valék. A mélyből jöttem árván, szomorún, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula A kis Tisza hídján verse. A kis Tiszán át karcsú híd vezet, Borongva állok a zöld víz felett, Mely szilaj ifjúsággal, boldogan, A mármarosi bércről most rohan. Előtte az út hosszú és szabad, Új tájon várja az új pillanat, Kitárul előtte a végtelen, Öleli büszkén és szerelmesen! A hídon bús, kaftános raj […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Meunier verse. Mester, szíved, mely mély volt, mint a tárnák, Melyek arany- s szén-kincsüket kitárják, Mester, szíved, mely ős tüzekben égett S aranyba vonta e tarolt vidéket, Mit érezett, mikor az égi lázban, – Amelyben annyi gyönyör s annyi gyász van – Egy-egy titáni, bús munkást kiformált És minden vergődésből egy szobor […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szögedi intérieur verse. Pirosló abrosz, friss szalonna, Búbos kemence, jó meleg, Pár kurta rőf a szoba hossza, Megférnek a jó emberek. Nagy ágy fölött a házi áldás, Arany rámában a király, Künn kora tavasz szele lármáz, Benn enyhe, renyhe félhomály. Fölenged itten kósza szívem S kakukkos óraként ketyeg, Be jó a csönd, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Megyünk a völgybe… verse. Lassan megyünk a völgybe lefele, Hull ránk a nyári áldás levele, Ma nyári zöld, holnap őszi arany, A csúcsokon már tél barnája van. Lassan megyünk a völgybe lefele. Ó csak menjünk a völgybe lefele, Jöjjön – hisz ő jön – álmaink tele. Ott lenn virágtalan bár a határ, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Ódon ballada verse. A kocsma pállott, kék ködében Lócán ül Villon és dalol, Veszett láng villog a szemében S visszás hang kél a húr alól: „Múlandó minden e vidéken, Elrothad mind, ki szép, ki jó. Szeme agát volt, haja ében, Most alszik az Úr békéjében, Fehér sír fekete éjében. De hol van […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Ősöm verse. Valami igric volt az ősöm A nagy keleti pusztaságon, Valami kóbor, szabad igric, Ki élt nótázón, napimádón. Valami igric volt az ősöm. A nagy keleti pusztaságnak Mélázó lelke bennem él még, Messzeségbe csapongó lelke, Ragyogó dele bennem él még A nagy keleti pusztaságnak. Az én bús vándordaru lelkem Itthagyja gyakran […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Édesanyám verse. Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A martíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna, Bús özvegységnek áldott hordozója, Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Éjszaka verse. Ki a homályba bevilágolsz, Sivatagban vezetve lángolsz, Ki a ködön túl élsz az égben, Ragyogj fölöttem minden éjen! Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! Az égen csillagok lobognak Visszfényei örök napodnak. Szívemben is – mint csillag égen, A […] Olvass tovább