Kányádi Sándor

Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor: Február verse. Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi jégvirág nyílott az éjjel az ablakon. És szánkáz a szél az utakon. Délfelé Ereszt az eresz: csöpp-csöpp-csurr! Izzad a hó és kásásul. Fázik a hóember, didereg. Kacagnak rajta a verebek. Estefelé Bújnak a cserepek alá a verebek: csip-csirip. Hideg van, […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor – Öreg nyírfa verse. öreg nyírfa az ablakom előtt hasonlít rám hasonlítok rá két hatalmas és több apró vihar nyomait őrzi a válla tájéka ezzel együtt gerinces fának tetszik lenni mormolom bizalmasan másfél hónapja ismergetjük egymást ismer- kedünk egymással nagy-szemérmesen előfordult már hogy napokig úton voltam és határozottan hiányzott nekem és amikor […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor – Bot és furulya verse. Legelső ajándék, mit kaptam, egy bot s egy furulya. Cifra volt a bot, füstös a furulya. A szomszédunk adta volt, egy öreg pakulár. Somfa volt a bot, szilva a furulyám. Bölcs szavakat is adott a bot s a furulya használatához nekem a vén Duka; “Az ember ott […] Olvass tovább

jöjjön Kányádi Sándor: Kívánság verse. Egy másik asszonnyal, aki nincs, (és minden asszonyban ott van) aki nem te vagy, aki nincs, aki egy mosolyodban, mozdulatodban, benned is olykor villanni látszik: akit nem én, egy másik férfi ismerhet benned, és aki másoknak szenvedés – azzal a másik asszonnyal, azzal is ismertess meg – akkor elhiszem: úgy […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor: A mi utcánk verse. A mi utcánk olyan utca, nem is utca, csak fél utca. Egyik felén füstös, mohás cserepekkel három faház. Átellenben üres kert és szegydeszkákból rossz kerítés, három fűzfa, térdig nyesve, vigyázgat a verebekre. A fűzfáktól kicsit fönnébb, ahol már a végét hinnéd, érkezvén a mi kapunkba, megszusszan a keskeny utca. […] Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor – Sárga kankalin verse. Fekete pohárban sárga kankalin. Sokasodnak a halottaim. Anyám volt az első sárga kankalin. Gyűlnek, egyre gyűlnek a halottaim. – Nem fér a pohárba már a kankalin. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Sárga kankalin írásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

Jöjjön Kányádi Sándor: Volna még verse. pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről a hegyekről a folyókról égről földről a tengerekről az óceánok alatt vergődő tűzhányókról a szerelem végtelen napéjegyenlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a […] Olvass tovább