Ajánljuk:

  • in

    Kányádi Sándor: Békabúcsúztató

    Jöjjön Kányádi Sándor: Békabúcsúztató verse. Békák, hű társaim, ti brekegők, kik énekelve vesztek levegőt, szeretném megköszönni, cimborák a sok szép nyári estét, éjszakát, s hogy még a langyos őszi alkonyok idején is kuruttyolgattatok. De már az ősznek, vége annak is, reszket a nád, lúdbőrzik a víz, és reggelente ezüst zúzmarát virágzik a vízmenti fűzfaág. El-elbújik […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Valami készül

    Jöjjön Kányádi Sándor: Valami készül verse. Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelõre minden a régi, bár a szúnyog már bõrét nem félti, és a szellõ is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Ballada

    Jöjjön Kányádi Sándor: Ballada verse. H. Gy. érdemes művésznek olykor meg-megcsillan valami vékonyka fénysugár káprázni kezd a szemünk lassacskán belénk bizsereg annak a reménye hogy talán mégis valami emberségesebb emberarcúbb hogyismondjukra lesz kilátás aztán kiderül csak a porkoláb fiacskája játszadozik ajándékba kapott kis zsebtükrével vagy éppen az őrtorony valamelyik őre pásztázza végig önszorgalomból vagy puszta […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Téli fák

    Kányádi Sándor: Téli fák Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak? Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Két nyárfa

    Jöjjön Kányádi Sándor Két nyárfa verse. Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Kakukk

    Jöjjön Kányádi Sándor: Kakukk verse. Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az övé volna, szégyentelenül fújja a magáét: kakukk, kakukk. Túlkiabál minden más madarat, csak harsogja a nyári ég alatt: kakukk, kakukk, kakukk. Ő mondja meg, hogy meddig élhetek, kisajátít idegen fészkeket, abba tojik a szemtelen […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Jön az ősz

    Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Jön az ősz írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Üres dobozok

    Jöjjön Kányádi Sándor: Üres dobozok verse. Mire való üres dobozokat rakni a kirakatba, mire való? Ha próféta volnék, ekképpen szólnék: Óvakodjatok, őrizkedjetek az effajta cselekedettől, atyám fiai, őrizkedjetek! Ne áldozzatok az ámítás istenének, ne áldozzatok! Veszedelmes képzettársításokra csábítnak, veszedelmesebbre, mint az egész újabbkori költészet ilyen irányú kísérletei. Ne, ne, ne rakjatok üres dobozokat a kirakatba! […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Mondóka

    Jöjjön Kányádi Sándor: Mondóka verse. Semleges vizek mélyén embertelenül atomhajtású tengeralattjárón embertelenül elektronikus agyak számítják ki embertelenül a pontos és igaz jövendőt embertelenül hogy milyen lesz a föld embertelenül elektronikus agyak számítják ki embertelenül a pontos és igaz jövendőt embertelenül hogy milyen lesz a föld embertelenül Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

    Jöjjön Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér verse. Búzát vittem a malomba, hej, de régen volt, amikor még a Küküllőn malom duruzsolt. Megőröltem a búzámat, lisztje, mint a hó, Örült neki a ház népe, kivált nagyanyó. Sütött is az új búzából olyan kenyeret, illatára odagyűltek mind a gyerekek. Azóta is azt kívánom: legyen a világ olyan, mint a […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor – Szitakötő tánca

    Jöjjön Kányádi Sándor – Szitakötő tánca verse. Zurrogó-zirregő szitakötő tánca csipkét ver a csengve csobogó forrásra. Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyatkor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egy szem kincse. Szitakötő szőtte csipke alatt […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor – Sárga kankalin

    Jöjjön Kányádi Sándor – Sárga kankalin verse. Fekete pohárban sárga kankalin. Sokasodnak a halottaim. Anyám volt az első sárga kankalin. Gyűlnek, egyre gyűlnek a halottaim. – Nem fér a pohárba már a kankalin. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Sárga kankalin írásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.