Kányádi Sándor
Ajánljuk:
-
in VERSEKKányádi Sándor: Felemás őszi ének
Jöjjön Kányádi Sándor: Felemás őszi ének verse. építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli […] Olvass tovább
-
in KVIZ
Kányádi Sándor 5 kérdés kvíz 1. – megy az 5 helyes válasz?
Kányádi Sándor 5 kérdés kvíz 1. – jöjjenek a fejtörők. Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: Viseltes szókkal
Jöjjön Kányádi Sándor: Viseltes szókkal verse. vannak vidékek ahol a szerelem akár a harmat az árnyékos helyen tavasztól őszig őrizgeti magát szerény hasonlat de illik rám s terád félszeg is mint az iménti asszonánc de időt-jelző mint arcunkon a ránc vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem kimossák sóid kasza is fenyeget […] Olvass tovább
-
in VERSEKKányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse. Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: Szelíd fohász
Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból […] Olvass tovább
-
in VERSEKKányádi Sándor: Február
Jöjjön Kányádi Sándor: Február verse. Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi jégvirág nyílott az éjjel az ablakon. És szánkáz a szél az utakon. Délfelé Ereszt az eresz: csöpp-csöpp-csurr! Izzad a hó és kásásul. Fázik a hóember, didereg. Kacagnak rajta a verebek. Estefelé Bújnak a cserepek alá a verebek: csip-csirip. Hideg van, […] Olvass tovább
-
in VERSEKKányádi Sándor – Öreg nyírfa
Jöjjön Kányádi Sándor – Öreg nyírfa verse. öreg nyírfa az ablakom előtt hasonlít rám hasonlítok rá két hatalmas és több apró vihar nyomait őrzi a válla tájéka ezzel együtt gerinces fának tetszik lenni mormolom bizalmasan másfél hónapja ismergetjük egymást ismer- kedünk egymással nagy-szemérmesen előfordult már hogy napokig úton voltam és határozottan hiányzott nekem és amikor […] Olvass tovább
-
in VERSEKKányádi Sándor – Bot és furulya
Jöjjön Kányádi Sándor – Bot és furulya verse. Legelső ajándék, mit kaptam, egy bot s egy furulya. Cifra volt a bot, füstös a furulya. A szomszédunk adta volt, egy öreg pakulár. Somfa volt a bot, szilva a furulyám. Bölcs szavakat is adott a bot s a furulya használatához nekem a vén Duka; “Az ember ott […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: Kívánság
jöjjön Kányádi Sándor: Kívánság verse. Egy másik asszonnyal, aki nincs, (és minden asszonyban ott van) aki nem te vagy, aki nincs, aki egy mosolyodban, mozdulatodban, benned is olykor villanni látszik: akit nem én, egy másik férfi ismerhet benned, és aki másoknak szenvedés – azzal a másik asszonnyal, azzal is ismertess meg – akkor elhiszem: úgy […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: A mi utcánk
Jöjjön Kányádi Sándor: A mi utcánk verse. A mi utcánk olyan utca, nem is utca, csak fél utca. Egyik felén füstös, mohás cserepekkel három faház. Átellenben üres kert és szegydeszkákból rossz kerítés, három fűzfa, térdig nyesve, vigyázgat a verebekre. A fűzfáktól kicsit fönnébb, ahol már a végét hinnéd, érkezvén a mi kapunkba, megszusszan a keskeny utca. […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: Szigorú még a tél
Jöjjön Kányádi Sándor: Szigorú még a tél verse. Szigorú még a tél, de szigorát enyhíti már a hóvirág. Maradna még a hó, de nem lehet, vékonyodik a jég és megreped. Beszédes lesz a kis patak és ki-kikandikál, bukfencet vet a jégen és mondikál. Tojásra ül a kotló. Zümmög a keltető. Vetkőzni kezd a dombtető. Zöldülni kezd […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kányádi Sándor: Nyár
Jöjjön Kányádi Sándor: Nyár című verse. Ballag a Küküllő, meg-megállva baktat, szúnyogokat fogdos a kicsi halaknak. Vén bivaly módjára olykor kedve szotyan el-ellustálkodni a nagy kanyarokban. Sütteti a nappal hosszasan a hátát. Ha ott lennél, mélye legmélyét is látnád. Ám a lustasága csak amolyan látszat. Ilyenkor gyűjti be illatát a nyárnak. Aztán jön a szellő, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.