Ajánljuk:

  • in

    Kányádi Sándor – Időjóslás száraz nyári este

    Kányádi Sándor – Időjóslás száraz nyári este Rejti magát a sok csillag, alig-alig világítnak, rejti magát az ég arca, fátyolfellegeket hajtva, meg-megakad a szél lomhán egy-egy vén diófa lombján. Nagy udvara van a holdnak: eső lesz holnap. Nem ártana már egy csendes tartós-eső. Sose rendez zivatart az ég minálunk. Esőtlenül, eső nélkül mit csináljunk? Nagy […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Májusi szellő

    Jöjjön Kányádi Sándor: Májusi szellő verse. Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő soha panaszra. Füttyöget olykor, mintha ő volna a kertek kedves sárgarigója. Meghintáztatja ágon a fészket, leszáll a földre: fűhegyen lépked. Illeg és billeg, s ha dolga nincsen, elüldögél egy kék nefelejcsen. Köszönjük, […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Tárgyak

    Jöjjön Kányádi Sándor: Tárgyak verse. A tárgyak lassan fölveszik vonásaink, szokásaink. Hozzánk lényegül ágy és asztal, bensőnket őrzi, kitapasztal. Kanál, pohár, villa és csésze lesz az embernek alkatrésze. Lassan a testünk oda fárad, hogy a szék tekint bútorának. Képek, lemezek, könyvek, szobrok, féltve őrzött, meghervadt csokrok szövetkeznek a fallal, s végül a négy fal, lopva, […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor – Kelekótya-lapótya

    Jöjjön Kányádi Sándor – Kelekótya-lapótya verse. Serpenyőben a lapótya, lesi, várja Kelekótya. Silleg-süllög a lapótya. Mit sündörögsz, Kelekótya. Megfordítják a lapótyát, pirongatják Kelekótyát: – Várj sorodra, Kelekótya, nem sült meg még a lapótya! Csak nem tágít Kelekótya, markában már a lapótya. Ja-jaj, éget a lapótya! – Jajveszékel Kelekótya. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Ne szólj

    Jöjjön Kányádi Sándor: Ne szólj verse. Ne szólj, a szavak elrongyolódtak, ütött-kopott ószeri limlomok, még ha egy Júlia vagy Rómeó vagy mit tudom én ki viselte is volna vallomásul; ne szólj, nem szólok én sem. Mert mi lesz, ha egyszer kimondjuk azt a könnyen kimondható szót, mit mondunk majd azután, mivé lesz a kimondhatatlanság öröme, […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Erdei virradat

    Jöjjön Kányádi Sándor: Erdei virradat verse. A tisztás fölött csillagok, és lemenőben hold ragyog. Ébredeznek a kis patak bokraiban a madarak. Derengeni kezd a fák hegye, és már ellátni messzire. A legnagyobb hegy tetején most veti lábát meg a fény. Kapaszkodik a virradat vitézeként a nyári nap. A tisztás fölött nyári kék. A tisztáson már […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Április hónapja

    Jöjjön Kányádi Sándor: Április hónapja verse. Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka. Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet; mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek. Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd. Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit. Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Ne félj!

    Jöjjön Kányádi Sándor: Ne félj! verse. Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

    Jöjjön Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse. valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Sokak szerint ez Kányádi Sándor legszebb verse

    Sokak szerint ez Kányádi Sándor legszebb verse – íme a csodás költemény. Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.