Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor: Tájkép

    Weöres Sándor Tájkép című verse nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Bodri

    Weöres Sándor: Bodri – A vers elemzése és jelentősége Weöres Sándor „Bodri” című verse a magyar gyermekirodalom egyik kedvelt darabja. A költemény egyszerű, játékos nyelvezetével, ritmusával és kedves hangulatával ragadja meg az olvasót, miközben a mindennapi életből vett jelenetet ábrázol. Bodri kutya világa A vers középpontjában Bodri, a kutya áll, akinek mindennapjai egy vidéki udvaron […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba

    Jöjjön Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba verse. Szunnyadj, kisbaba, Őriz halk szoba, Zsongó éjszaka, Csillagfény. Hold jár egymaga, Rád hull fátyola, Álmodj, kisbaba, Tündérként. Nagy a menny Ablaka, Süt a hold Éjszaka, Letekint Egymaga: „Aludjál Kisbaba!”   Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Valse triste

    Jöjjön Weöres Sándor: Valse triste verse. Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hüvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Hold és felhő

    Weöres Sándor: Hold és felhő Árok mellett üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Felhő-cápa úszik az egeken át, űzi a hegyeken át a holdat. Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék. Föl ne mássz, mert üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Kánikula

    Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A társ

    Jöjjön Weöres Sándor: A társ verse. Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. Még több szerelmes verset ITT találsz   Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Boldogság

    Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök

    Jöjjön Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök verse. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Adagio

    Jöjjön Weöres Sándor: Adagio verse. Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfü kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt – csak a gyermekláncfü szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

    Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Anyámnak

    Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.