Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök

    Jöjjön Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök verse. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Buba éneke

    Jöjjön Weöres Sándor: Buba éneke verse. Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Örök pillanat

    Jöjjön Weöres Sándor: Örök pillanat verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. Azt […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Szép a fenyő

    Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

    Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Adagio

    Jöjjön Weöres Sándor: Adagio verse. Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfü kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt – csak a gyermekláncfü szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A kutya-tár

    Weöres Sándor: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek 5 forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Öregek

    Jöjjön Weöres Sándor: Öregek verse. Kodály Zoltán mesternek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé – vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban – vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóizüen – nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állanak búsan, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Regélő

    Jöjjön Weöres Sándor: Regélő verse. Három görbe legényke, róka rege róka, Tojást lopott ebédre, róka rege róka, Lett belőle rántotta, róka rege róka, A kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, Másik meg a fajtáját, róka rege róka, Harmadik az ükapját, róka rege róka, Hozzávágta kalapját, róka rege róka. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Üdvösség

    Jöjjön Weöres Sándor: Üdvösség verse. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Kánikula

    Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Suttog a fenyves

    Jöjjön Weöres Sándor: Suttog a fenyves verse. Suttog a fenyves, zöld erdõ. Télapó is már eljõ. Végire jár az esztendõ, cseng a fürge száncsengõ. Tél szele hóval, faggyal jõ, elkel most a nagykendõ. Libben a tarka nagykendõ, húzza-rázza hûs szellõ. Suttog a fenyves, zöld erdõ, rászitál a hófelhõ. Csendül a fürge száncsengõ, véget ér az […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.