Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor: Újévi mese

    Jöjjön Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE verse. Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Adagio

    Jöjjön Weöres Sándor: Adagio verse. Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfü kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt – csak a gyermekláncfü szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

    Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Bodri

    Weöres Sándor: Bodri Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll, itatója kicsi kút, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Anyámnak

    Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Tíz lépcső

    Weöres Sándor – Tíz lépcső Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tájkép

    Weöres Sándor Tájkép című verse nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A galagonya

    Jöjjön Weöres Sándor: A galagonya verse. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tündérszerelem

    Jöjjön Weöres Sándor: Tündérszerelem verse. Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam, fölém-simuló tótükörben mindenem fájt, sások éle összevagdalt, bocsáss be, bocsáss be! Ott a felhő puha ágya, selyem holdfény borul rája, ne gyere az én szobámba. Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam, kopár égen meddő szívemtől perzselődtem, mégis fáztak a virágok, bocsáss be, bocsáss be! Ott […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Nyári este

    Jöjjön Weöres Sándor: Nyári este verse. Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sűrű raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fű a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Ars Poetica

    Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Száncsengő

    Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló – kop-kop-kop – nyolc patkó. Nyolc patkó – kop-kop-kop – csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél öblén távol ring. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.